Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Hajdu Zoltán: Somogy megye vonzáskörzetrendszere az 1920-as évek elején

nem zárt, merev struktúra, hanem élő valóság, amely a különböző jellegű jelenségek (gazdasági, társadalmi, politikai, történeti, pszichikai) sokféle hatása közepette jön létre. Kialakulásában és mozgásában jelentős szerepet játszik a politikai kapcsolatok adminisztratív úton meghatározott kényszerpályáinak rendszere és az ettől függetlenül kialakuló gazdasági, ellátási kapcsolatok jellege, gyakorisága, minősége. A központi jellegű település vonzáskörzete az a terület, amelynek határai között biztosítható a körzetben élő munkaerő nagy részének újratermeléséhez szükséges jeltételek rendszere. A vonzáskörzet tehát egy adott területen élő lakosság „élettere", a kor szintjén felvetődő szükségletek kielégítése érdekében végzett rendszeres mozgástere. A vonzáskörzet nem tekinthető teljesen zárt területnek. Egyrészt a különböző típusú intézmények eltérő területi hatást fejtenek ki, különböző területű vonzáskörzeteket alakítanak ki, másrészt a lakosság egyes társadalmi rétegeinek mozgástere erősen eltérő. A történeti vonzáskörzetrendszer vizsgálata során a vonzáskörzet fogalmát tág keretek között kell értelmezni. Olyan területet kell értenünk alatta, amelynek településeit szervezeti, gazdasági, ellátási kapcsolatok kötik össze. A hangsúlyt a kapcsolatok kölcsönös területi összefüggéseinek feltárására kell helyezni. III. A közigazgatási tájékoztató lap, mint forrás A nemzetközi igazgatástudományi kutatásokban és a korszerű közigazgatás kialakítására törekvő országokban az I. világháború után előtérbe került a közigazgatás hatékonyságának növelése. Első lépésként felmérték a településhálózat és a közigazgatás helyzetét. E felmérések elsősorban a települések gazdasági, társadalmi, népességi viszonyainak elemzésére terjedtek ki. Magyarországon a világháborús összeomlás, majd a forradalmak jelentős változásokat idéztek elő az ország közigazgatási, társadalmi és politikai rendszerében. A trianoni békeszerződés után megszilárdult Horthy-rendszer a megyei közigazgatás rendezése után (1923: XXXV. tc.) a községek és községi közigazgatás állapotáról a közigazgatási adattár létrehozásával akart átfogó képet kapni. Nálunk is megerősödött az a felfogás, hogy csak a községek viszonyainak elemzésével lehet feltárni a közigazgatás fogyatékosságait és megoldani a közigazgatás területrendezési kérdéseit. A közigazgatási adattár alapját a közigazgatási tájékoztató lapok képezték. Ez volt az első kísérlet arra, hogy az ország valamennyi községéről a helységnévtárakat és bizonyos értelemben a népszámlálásokat is meghaladó mennyiségű és minőségű adatbázis álljon minden olyan szerv rendelkezésére, amely a községi közigazgatás ügyeivel foglalkozik. A tájékoztató lapokat 5 példányban kellett kitölteni. Egy a községnél maradt, egyet-egyet a főszolgabírónak, az alispánnak, a főispánnak küldtek, egyet a Belügyminisztériumba terjesztettek fel/' A belügyminiszter rendelete' szerint a közigazgatási tájékoztató lapoknak be kell mutatni a községek egész életfolyamatát, szemléletessé kell tenni a helyi közállapotokat, be kell mutatni a községek teljes életműködését, segítséget kell nyújtaniok a közérdekű feladatok és szükségletek megítéléséhez.