Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

A XVIII. század utolsó évtizedeiben már jelentős népiskolai tankönyvek jelentek meg magyar nyelven is hazánkban. A szakmához értő tankerületi felügyelő - régiónkban Mitterpacher Dániel - szerencsére Révai Miklóst, a kiváló nyelvészt, a pesti egyetem magyar nyelv és irodalomtanárát kérte fel a nemzeti iskolák számára megírandó tankönyvek elkészítésérc, amelynek során A magyar nyelvnek helyesírása és kimondása (1778) a szépírásról, Az ékes írásnak a nemzeti oskolákra alkalmazott eleji (1779) és az építészetről írt tankönyvei is elkészültek. Az új irányt népszerűsítő mezőgazdasági tankönyvek sorában az I. Ratio nyomán felállított iskolák részérc írt, A mezei gazdaságnak folytatásárul a magyar hazának és ehhez kaptsoltatott vidék tartómányoknak nemzeti oskolai módjához alkalmaztatott tanúságok (Buda, 1780) című könyvét kell említenünk és Bél Mátyás egykori grammatikájának az átdolgozását, valamint a Budai Egyetemi Nyomda kiadásában megjelenő nyelvtanokat, természetrajzi és mennyiségtani tankönyveket. * * * A római katolikus népiskolai oktatás tartalmát és célját senki találóbban meg nem fogalmazta, mint Scitovszky János pécsi püspök, amikor 1848-ban megállapította, hogy: „A népoktatás célja nem a tudományos képzés, hanem a valláserkölcsi nevelés." E nevelési rendszer nyomta rá bélyegét népiskolai tantervére csakúgy, mint tankönyveinek az anyagára, egyszerre szolgálva a bennük folyó nevelés és oktatás kettős célját: a hithű és engedelmes katolikussá és az elemi ismeretekben jártas emberré való nevelést. Ez a valláserkölcsi nevelés természetszerűleg - a római katolikus egyház vallástanán alapuló nevelési rendszer volt, mint ahogy a protestáns népoktatás is a protestáns felekezetek dogmatikai rendszereire épülő alapelveken működött. E valláserkölcsi nevelést sugárzó népiskola már a XVI. század közepén alakult ki hazánkban a katolikus és protestáns eszmei harcok közepette. Ezért is maradt ez a nevelési rendszer az egyes felekezetek hittételeinek és vallásgyakorlatának megfelelő tudat- és magatartásformálással a feudális rend szolgálatában, mely végül is a falusi népiskolákat elsősorban a kor társadalmába beilleszkedő és engedelmes állampolgárok nevelésére használta fel, s csak azután gondolt arra, hogy bennük alapvető és elemi ismeretekre tanítsa a tanulókat, későbbi munkájuk jobb végzése érdekében. Arról már korábban is szóltunk, hogy a II. Ratio milyen tárgyak tanítását írta elő a falusi s a kisvárosi népiskolák számára, arról azonban a korábban már idézett egyházlátogatási jegyzőkönyvek is vajmi keveset jegyeztek fel, hogy milyen tankönyveket használtak a katolikus népiskolákban? Arról sem olvashattunk semmiféle adatot, hogy hány gyermeknek volt tankönyve a falvakban, aligha hihető azonban, hogy minden tanuló kezébe juthatott belőlük csak egy is. De tudunk arról is, hogy a drága tankönyvek nem jutottak el a növendékek' kezébe, nemegyszer még a katekizmusok sem — mindezt Csökölyben már említettük is -, ahol a plébánosnak kellett a drága papírlapokra ráírni a hittant kérdéseket és feleleteket. Nemcsak a tankönyvek - általában a könyvek is - nagyon drágák voltak. Fényes Elek: Magyarország statisztikája 2,20 forint, Virág Benedek Magyar Századok-ja 3 forintba került, akkor, amikor az urasági cselédeknek a konvenciója évi 70-130 forint között mozgott, a napszámos keresete pedig napi egy