Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

hettek nemcsak a protestáns tanítói kötelességek meghatározása tekintetében, hanem a „tanítnivalók" rendjének és módszertanának helybenhagyott és zsinórmértékül elfogadott szabályzatára vonatkozóan is.

13 A Vezérkönyvben a tanítók kötelességeiről 21 §-ban, a tanítás idejéről 4 §-ban, a tanítás anyagáról és módozatáról „az első magyar iskola" első részében 13 fejezetben, a másodikban pedig kettőben foglalták össze a mondanivalókat, a „második magyar iskola" reggeli óráinak 5, délesti („délyesti") óráinak pedig 6 pontban összegezve a teendőit, míg a második félév délelőtti óráiban ugyancsak 5, a délutániakban pedig ismét 6 módszertani tennivalót sorolt fel a kiadvány. Az „első magyar iskolában" a betűk megismertetése, az olvasás megtanítása volt a cél („Magyarul jól és folytában tudjanak olvasni"!), miközben a tanító számoltassa is tanítványait és csak azután tanítsa meg a római és az arab számok ismeretére őket, ha már olvasni és számolni is tudnak. A tanulók ismereteinek növelése érdekében pedig a tanítók minél többet beszéljenek a természeti dolgokról: a föld négy részéről, de tanítsanak közben imádságokat és zsoltárokat is. A II. félévben pedig a tízparancsolat megmagyarázására és könyvnélkül való megtanítására kell fordítani a tanidőt, a már tanítottak gyakorlásával egyetemben. A „második magyar iskolában" a reggeli órákban a vallást, a második órában pedig a számvetést kell tanítani, a délutáni órákon pedig a nyelvtant s a földrajzot, benne Európa országait és városait (pl. Melyik országon keresztül kell utazni Angliába?) és részletesebben Magyarországot. A Vezérkönyv a tanév első (márc. 26-szept. 17.) és második felének (novembertől-tavaszig) is meghatározta az idejét s előírta a szünnapok terjedelmét is. (A négy országos vásár hetein 3-3 nap, a sátoros ünnepek előtt és után 6-6 nap, aratási időben pedig 3 hét.) Egyben kötelességévé tette a tanítóknak, hogy minden félesztendő elején ellenőrizzék az iskolákban a szükséges tankönyvek meglétét. * # * Európa első nemzeti nyelvű ábécés könyvei már a XV. század végén megjelentek. Bennük a sajátos és alapvető anyanyelvi ismeretek után különböző gyakorló szövegek, főképp imádságok, bibliai szövegrészek, katekizmusi kérdés feleletek foglaltak helyet. Ez a hagyományos szerkezet vált mintájává a kolozsvári magyar ábécéskönyvnek (1553) is, amely négy részből (a hangok olvasásából, felosztásából, összevonásából és olvasásgyakorlási szövegekből) állott.'

1 Ugyancsak ebben a tartalmi felosztásban jelent meg Bornemissza Péter Négy kis könyvecskéje 1577-ben, amelyből az első „tanítja a kis gyermekeseket a magyar írásnak, olvasásnak módjára". De tudunk arról a magyar nyelvű ábécéskönyvről is, amelyet Péter deák, az esztergomi érsek titkára állított össze s amelynek második kiadása: 1551-ben látott napvilágot Bécsben. Első ábécéskönyveink és használatuk nyomában megújhodó iskoláink jelentős és fontos szerepet töltöttek be a XVI. század művelődésében. E nép nyelvén megjelenő könyveket széles társadalmi igények szülték és használták fel a hitbeli megújulás és a nemzeti nyelvű olvasás tanításának eszközeiként, noha ezek az igények még sokáig beilleszkedtek a feudalizmus rendjébe, akár a hitbeli megújulásról, akár a nemzeti nyelvű oktatásról volt szó, hisz még az írás-olvasás oktatásának is egyik legfőbb célja: a hit elmélyítése volt.