Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Király István: A Somogy megyei lótenyésztés
szefüggésben áll az 1848 után kialakuló mezőgazdasági viszonyokkal. Azok a negyed vagy még kisebb telkű volt jobbágyok, akiknek nem állt módjába lovat tartani, igaerőszükségletüket a tehenek mérsékelt jármozásával teremtették elő. Ha mindezek után összegezni akarom a véleményemet az igás állományban beállott mennyiségi változásokról, akkor azt mondhatom, hogy az ökrök gyorsabb fogyása, mint a lovak szaporodása, okozott egy bizonyos hiányt a megye mezőgazdasági vonóerejében. Ez semmiképpen sem a parasztgazdaságokban következett be, hiszen 1848-ig is jobban voltak lóval ellátva, hanem az uradalomnál. Talán annak a mélyebb gyökereit, hogy az uradalmak földjeinek jelentős része 1848 után részes művelésbe került, éppen abban találjuk meg, hogy az uradalmaknak a forradalom után még nem volt elég igás állata. A parasztság és közöttük az igával rendelkező volt zsellérek a gyorsabb lovakat nemcsak azért használták, mert ez állt rendelkezésükre, de a lovak gyors és széles körű felhasználását a mezőgazdasági termelésben az is sürgette, hogy a parasztságnak a saját föld mellett a bérelt uradalmi földet is meg kellett művelnie. A gyorsabb lovak bevonása a mezőgazdasági termelésbe tehát a megfogyott ökörállomány kikompenzálására szolgált, de azt nem tudta teljes mértékben pótolni, amit bizonyít a lóállománynak a 70-es évektől bekövetkező fejlődése. A lóállomány fejlődése 1870 után - az egyre javuló statisztikai adatgyűjtés segítségével - már egészen jól nyomon kísérhető. 1870-től 1914-ig a lóállomány változását a következő számsor jellemzi: A lóállomány 1884-re valamit csökkent, hogy aztán 1914-ig majdnem töretlen maradjon a számbeli fejlődés. A hetvenes években bekövetkezett visszaesés a mezőgazdaságon belüli és kívüli okokra vezethető vissza. Az állattenyésztés más ágazataiban, így a szarvasmarha-tenyésztésben is visszaesés volt tapasztalható. Nagyobb állatdöglés ugyan már ezekben az években nem volt - 1872től még a szarvasmarha-állományban sem szedi áldozatait a keleti marhavész -, mégis a ló- és a szarvasmarha-tenyésztésben visszaesés tapasztalható. A pécsi kereskedelmi és iparkamarai jelentés a visszaesés fő okát a legelők és a rétek tcÉv: Az állomány száma: 1870 1884 1895 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 191 1 1912 1913 1914 53137 50813 62343 61054 64084 62518 62701 64552 65539 66066 67978 70600 71846 73509 7J289 23
