Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Király István: A Somogy megyei lótenyésztés
sósabban szervezte újjá a XIX. század elején a megyei fedeztető istállók rendszerét. Az eredmény nem is maradt el, mert nemcsak a régi kevéssé értékes állományt értékesebb lovak váltották fel, de megnőtt az állomány is, hiszen az értékesebb állomány piaci forgalma javult, ami utat nyitott a nagyobb tenyésztői kedvnek, sőt a távlatokat tekintve a későbbi eredmények is az itt leírt törekvések alapján születtek meg. Bár mindvégig hangsúlyoztam, hogy a lóállomány nagyobb hányada a parasztság kezében volt, és így a somogyi lótartás fellendítése a parasztság történeti műve, mégis azt meg kell említeni, hogy a lótenyésztés az állattenyésztésnek az egyetlen ága, ahol kézzel foghatóan ki lehet tapintani a somogyi nemesek és későbbi földbirtokosok áldásos működését. A különböző katonai lóbizottságokban való szereplésük (lóavató, lósorozó bizottságok), a megyei gazdasági egyesületekben betöltött szerepüknél fogva, a kiállítások és vásárok rendezése során és nem kevéssé a megye közigazgatásában betöltött szerepük által sok esetben és sok vonatkozásban áldásosán működtek közre a megye lótenyésztésének fellendítésében. 1! > Az alapvető tenyésztői munkát a parasztság végezte el, ami nélkül a nemesi és földesúri törekvések csak a levegőben lógtak volna. A parasztság és a földesúri osztály legkiválóbb tagjainak együttes munkája eredményezte, hogy Somogy megyében a lótenyésztésnek mélyebbre nyúló gyökerei vannak, mint akár a szomszédos, akár a távolabbi megyékben. A lóállomány fejlődése a jobbágyfelszabadítás után A jobbágyfelszabadítás után a gazdasági és a társadalmi viszonyok alapvető megváltozásával együtt a lótenyésztésben is új helyzet állt elő. A jobbágyok az igás robotot a földesuraknál rendszerint ökrökkel szolgálták le. Az „úrdolga" a jobbágyoknak nem volt sürgős. A fontos az volt, hogy az évi 52 nap leteljen. Az igás robotban a lassú ökrök munkája kifejezetten a jobbágyoknak volt kedvező, mert így kevesebbet kellett a földesuraknak dolgozni. Ebben az időszakban még a jobbágy saját gazdaságában sem volt a munka sürgős. Árut a jobbágyok keveset termeltek, a saját igényeiket pedig lassú munkával is ki tudták elégíteni. így aztán az ökör, mint a mezőgazdaság legfőbb vonóereje, ki tudta azokat az igényeket elégíteni, amelyeket vele szemben támasztottak. A paraszti ökörtartás a jobbágyfelszabadítás után elvesztette a jelentőségét. Az igás robot megszűnt. Az egykori telek a paraszt tulajdona lett. A saját földből igyekezett - a megélhetésen túl - a legtöbbet kihozni. A végre tulajdonába jutott saját gazdaság jobban hajtotta a munkában, mint a jobbágyfelszabadítás előtt a földesúr hajdúja. Ennek egyik következménye az lett, hogy a lomha ökrök helyébe a gyorsabb és ügyesebb vonóállatot, a lovat állította. Természetesen ahhoz, amíg a paraszti igaerő kicserélődött, idő kellett. Mégis ez a folyamat viszonylag elég rövid időn belül ment végbe. Közvetlen statisztikai adatok 1848 után úgy nem állnak rendelkezésre, hogy a paraszti és a földesúri tulajdonban lévő ökörállomány arányairól, illetve az arányok változásának irányáról megbízható adataink legyenek, mert az állatállományt paraszti és földesúri megoszlásban először 1884-ben írták össze. Arról azonban elég jó adatok állnak rendelkezésre, hogy 1850-től 1880-ig hogyan csökkent Somogy megyében az ökörállomány:
