Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Király István: A Somogy megyei lótenyésztés
A SOMOGY MEGYEI LÓTENYÉSZTÉS KIRÁLY ISTVÁN A lóállomány javítása a jobbágyfelszabadítás előtt A XIX. századi somogyi lótenyésztés története visszanyúlik a XVIII. század közepéig. A törökök hosszú katonai jelenléte, a felszabadító háború és a Rákóczi vezette szabadságharc leverése után ebben a megyében is a lótenyésztés siralmas állapotban volt. 1 A katonai célokat szolgáló lovak sokszor erőszakos eltulajdonítása nemcsak az állományt apasztotta, de a szebb, tenyésztésre alkalmas lovakat is kiemésztette a megyéből. 2 A jobbágyok a lovat nyomtatásra, vályogtiprásra, fuvarozásra és nem egyszer az úttalan utakon hátas lónak használták. A földesurak a kastélyok körüli szolgálatra és személyes használatra tartottak lovat. Ebben az időszakban még a ló a mezőgazdasági termelésbe kevéssé épült be. Annál nagyobb volt a katonai jelentősége; hátas, málhás és vontató állatnak vették igénybe. De a XVIII. század eleji erősen leromlott állomány sem a katonai, sem az ún. előfogatolási igényeket nem tudta kielégíteni. :i A XVIII. század elején a megyében az ún. parlagi magyar ló volt az általános. Ez egy kis termetű, nem valami megnyerő küllemű, rendszerint pej színű fajta volt, amelyet később nagyon kitartó és igénytelen állatnak tartottak/ 1 Ezt a lófajtát a jobbágyság tartotta és nem nagyon törődött a termettel, a testtartással és az állat formájával, hiszen nekik kifcjezeten a kis termet és az igénytelen kinézet volt az előnyös. Az erős lovakat a földesurak és a vármegye sokszor vette az ún. hosszú fuvarokra igénybe. Ilyenkor a jobbágy kénytelen volt nélkülözni a lovát, bár az ekék és a mezőgazdasági szerszámok vontatására ökröket használtak. A somogyi lóállomány nagyobbik fele már a XVII. században a parasztság tulajdonában volt. 5 Az ún. szilaj ló kielégítette azokat az igényeket, amelyeket a parasztság támasztott vele szemben, de teljesen alkalmatlan volt a hadsereg igényeinek a kielégítésére. Először Mária Terézia kormányköreiben merült fel a magyar lóállomány fejlesztése. 1766-ban a magyar kancellária körlevélben buzdított a lótenyésztés felkarolására, a nagyobb testű mének beszerzésére és alkalmazására. Mária Terézia 1774-ben és 1777-ben adott ki rendeletet az elkorcsosult magyar lóállomány fejlesztésére, 1 ' amit fia, II. József újabb hatásos intézkedésekkel egészített ki. Mindezen törekvések közül az 1777-ben kiadott rendelet váltott ki érdeklődést a Somogy megyei nemesekben. Erre a rendeletre hivatkozva ijüyben elindították a jobbágyok kancáinak ingyenes fedeztetését a megye által tartott ménekkel. Ez az intézmény mindössze öt évig állott fönn, mert sem a költségek nem
