Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)

segély címén 93 600 frt, tehát összesen 143 600 frt hozzájárulást biztosítson. A másik kérés, hogy a forgalmi eszközök ellenértékeként a 650000 frt-ot ne készpénzben, hanem törzsrészvényekben fizethessék ki a MÁV-nak. Gondjuk volt, hogy a HÉV elsőbbségi részvényeinek elhelyezése, ill. piacképessé tétele a csekély és bizonytalan jövedelmezőségük miatt kevés kivétellel nagy nehézségekbe ütközött, sőt lehetetlennek mutatkozott. Hogy az elsőbbségi részvények értékét valamivel emeljék, azt kérték a minisztertől, hogy a vasút tiszta jövedelméből a kamatok és a törlesztés fedezése után fennmaradó összeget ne csak a törzsrészvények kamatoztatására fordítsák, hanem osszák meg egyenlő arányban a törzsrészvények és az elsőbbségi részvények között. A cukorgyár küldeményei után a miniszter azokat az önköltségi díjtételeket helyezte kilátásba, amelyeket a korábbi kereskedelmi miniszter a nem megvalósított lábodi cukorgyárral kapcsolatban a somogyszob-barcsi vasútra, ill. annak a MÁV-val való csatlakozási forgalmára megállapított a Magyar Cukoripari Rt. szerencsi cukorgyárának mintájára. Az engedélyesek ezt ellenezve rámutattak arra, hogy e tarifa alkalmazása esetén a MÁV nemcsak hogy nagyobb díjtételeket élvezne a HÉV-en (az arra ráfutó, ill. az onnét átfutó répa, répaszelet, mésziszap szállítmányok után), mint a saját vonalain, de a HÉV nyereségét is elvonná. Ilyen feltételek mellett pedig mind a vasút, mind a cukorgyár létesítése lehetetlenné válik. Adottságaik, helyzetük különbözősége miatt nem lehet a mocsoládi vasutat a barcs-somogyszobihoz hasonlítani. A mocsoládi vasút döntően a cukorgyár által támasztott szállítási igények kielégítésére épülne, jövedelmezősége tehát elsősorban a gyárnak végzett szállítások feltételeitől függne, míg a barcssomogyszobi vasúton a gyár szállítási tételei jelentéktelenek, ezért e fővonalakat összekötő, jelentős tranzitot bonyolító vasútnak a jövedelmezőségét alig érintenék a cukorgyári szállítások. Kérik a minisztert, hogy vizsgálja felül a tervezett tarifákat, hogy ne kerüljön veszélybe a mocsoládi HÉV és a cukorgyár építésének terve. Levéltári ügyirattal bizonyítható tény viszont, hogy a Hitelbank 1893. szeptember 24-én értesítette a kereskedelmi minisztert, hajlandó a vasút finanszírozását magára vállalni.

135 Aligha tételezhető fel, hogy Kapotsfy és társai, valamint a Hitelbank mint engedélyesek ne tudtak volna egymás szándékáról. Valószínű azonban, hogy a pénzintézet mint a Mezőgazdasági Ipari Rt. főfinanszírozója és alapítója, valamikor 1892 nyara és 1893 nyara közötti egy éven belül megegyezett a magánszemélyekkel és az építési engedélyokiratot már a pénzintézet nevére állították ki. Annyi bizonyos, hogy 1893 nyarától kizárólag a Hitelbank nevével találkozunk a vasútépítéssel kapcsolatos hírekben. A Hitelbank 1893. aug. lyra Budapesten értekezletre hívta össze az építési vállalkozókat, ahol megállapodtak abban, hogy aug. 16-án megkezdik a vasútépítést és év végéig néhány nagyobb állomásépülettel elkészülnek.

136 Erre feltehetően csak később került sor, mert a kisajátítási szerződések megkötését az év őszén kezdték meg,

137 anélkül pedig nem végezhettek még földmunkát sem. A SOMOGY mindenesetre októberben arról tudósít, hogy a mérnökök már dolgoznak, a földmunkát pedig télen elvégzik, ha az időjárás engedi.

138 A megyei sajtó reményét fejezte ki afelől, hogy a vasút a későbbiekben majd tovább épül Mocsolád, Enying, Siófok, vagy esetleg Lelle felé), valamint, hogy a hamarosan megkezdődő építkezésekhez kaposvári mesterembereket alkalmaznak, mert kevés a munkájuk.

139 Hogy a Hitelbank biztos volt a