Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)
A megye helyiérdekű hálózata tervének közvetlen előkészítésében a már említett Tallián Béla főispánon (későbbi földművelésügyi miniszteren) kívül említésre méltó szerepe volt dr. Csorba Ede megyei takarékpénztári igazgatónak, gróf Széchenyi Imre somogyvári földbirtokosnak (a Balaton menti filoxéramentes állami szőlőtelepek kormánybiztosának). 93 d) Az első helyiérdekű vasutak épülése A helyiérdekű vasutak építési költségeinek jelentős részét az érdekelt földbirtokosok és községek viselték, ezt egészítette ki a megyei hozzájárulás, valamint az állami segély, amelynek összege igen változó volt és nagyban függött a terület parlamenti képviselőjének közbenjárásától. A költségviselés ilyen fajta struktúrájának egyenes következménye, hogy az egyes vicinálisok épülésének sorrendje kevésbé függött a megyei elhatározástól, mint a helyi érdekeltektől. A megye - mint láttuk - csak kerettervet dolgozott ki az általa támogatott vicinálisok létesítésére, amelyeknek irányát is hozzávetőlegesen megállapította. Hogy e kerettervben felvázolt hálózaton belül milyen sorrendben történt a megvalósítás, mely vasutakat építették meg korábban, melyeket később, az döntően attól függött, hogy az érdekeltek hol tudták előteremteni a szükséges tőkemagot. Kivitelezők, megfelelő kapacitással rendelkező kül- és belföldi építési vállalkozók mindig rendelkezésre álltak. Olyan igény már egy évtized óta időről-időre felmerült, hogy a megye három fővonalát meridionális irányban, a Balatontól a Dráváig össze kell kötni egy mellékvonallal. A megye érdeke természetesen azt kívánta volna, hogy ez a vonal a megyeszékhelyet is érintse. Ezzel szemben Belső-Somogyban épült meg a Balatont a Drávával összekötő vasút, amely jobban szolgálta a megye gazdasági alközpontjának, Barcsnak az érdekeit mint Kaposvárét. A barcs-somogyszobi vasút Megyénk első helyiérdekű vasútja létesítésének gondolata gróf Széchenyi Pál lábodi nagybirtokos (1883-ig földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter) nevéhez fűződik, de részes volt ebben lovag Hirsch Adolf, a Meller-féle nagyatádi uradalom igazgatója. Létrehozásában a dél-somogyi Széchenyi nemzetségeknek nagy szerepe volt. A Széchenyiek mint a csokonyai, tarnócai és barcsi uradalmak tulajdonosai (gr. Széchenyi Géza és Imre) közvetlenül érdekeltek voltak a terményeik részére egy időjárástól kevésbé függő, távoli piacok megközelítésére is alkalmas közlekedési pálya megépülésében. Közvetlen érdekeik érvényesítéséért anyagi áldozatot is hoztak, többek között azzal, hogy alacsony, névleges áron engedtek át birtokaikból területsávot az építkezéshez. 9 ' 1 - Az érdekeltség legtárgyilagosabban az építési költségekhez való hozzájárulások számbavételével mutatható ki, azonban ilyenkor azt is mérlegelni kell, hogy a törzsés elsőbbségi részvények vásárlása nemcsak a vasút használatára igényt tartó ügypártolásból, hanem szigorúan üzleti megfontolásból is történhetett, egyszerűen jó befektetésnek ígérkezett a vasúttól távoli tőkepénzeseknek is. Ezzel magyarázható, hogy az építési vállalkozók részvényvásárlása sokszorosát tette ki a Széchenyi család befektetésének. 95 Rajtuk, és néhány kisebb földbirtokoson,