Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)
dékozta függővé tenni, ezért először a közlekedési minisztériumból leküldött vasúthálózati tervről mondott véleményt. A minisztériumhoz hasonlóan a megye is a buda-fiumei vasút megépítését tartotta a legfontosabbnak, javasolta annak sorrendben az első helyre sorolását. A választmány úgy látta, hogy a pálya az általános előnyökön túlmenően biztosítaná a mezőgazdasági termények olcsó szállítását a tengerpartra, megszüntetné a függőséget a Déli-Vasúttól. Ennek érdekében a minisztériumi előterjesztésben szereplő székesfehérvár-szentlőrinci nyomvonal helyett a megye a Fehérvár-Kaposvár-Barcs-Szlavónia-Sziszek-KárolyvárosFiume irányt javasolta. A minisztériumot saját elképzelésének kialakításában nyilván az a körülmény vezette, hogy a magyar állami vasútnak a tengerpartra való kijutását a legolcsóbban, a már megépült pécs-barcs-nagykanizsai vasút felhasználásával, tehát az ahhoz való csatlakozásával oldja meg. Csakhogy Somogy megye így nem kapott volna új vasutat, továbbra is csak perifériáinak fejlődését biztosította volna a közlekedés. A nyomvonal javaslat kidolgozásakor még a választmányon belül is ütköztek a vélemények. Abban egyetértés volt, hogy az É felől a megyébe lépő vasútnak mindenképpen érintenie kell Kaposvárt. A megyeszékhelytől továbbépítendő szakasz irányáról két elképzelés ütközött. Tallián Sándor a vonal mennél rövidebb kialakításának igényére és az általa érintendő terület termékenységére hivatkozva a kaposvár-nagyatád-berzencei irányt, Inkey Zsigmond pedig a kaposvár-barcsi irányt javasolta. Utóbbit végül is azzal az olvasó számára is bizonyára alig érthetően fogalmazott megfontolással tartották jobbnak és fogadták el, mert ,,a Barcs végpontról építendő vaspálya vonalakra nézve minden más pontok felett a combinatióra legtágabb tért látunk; továbbá azért, mivel ezen vonal a paralell pályának a déli vaspályától minél távolabb vezetését országos szempontból célszerűnek tartjuk." 10 A kiegyezés körüli években még nem volt szó helyiérdekű vasutak létrehozásáról, ezért a vasúti fővonalak összekötését, a vasútállomások megközelítését a belső területekről közutak építésével kívánták megoldani. A választmány mindenekelőtt a megyét nagyjából Barcs-Kaposvár-Boglár irányában átszelő közút tervezésének kérdésével foglalkozott. Az útvonal megyeszékhely és Balaton közötti szakaszának irányában az Inkey Zsigmond-féle terv (Kaposvár-Juta-Várda-Edde-Vámos-Somogyvár-Lapos bozóti puszta-Lengyeltóti-Szőlősgyörök-Boglár) alapján sikerült hamar megállapodni, viszont a kaposvár-barcsi szakaszról olyan határozat született, hogy oda szakértőket küldenek ki, akiknek a terepviszonyoktól erősen befolyásolt építési költségek, továbbá a vidék népességének és kereskedelmének figyelembe vételével kell javaslatot tenni a majd mérnökök által megtervezendő út irányára. 19 b) A Duna-Dráva vasút építésének előzményei, tervezésének problémái Amint láttuk, a megyei közlekedéshálózat-fejlesztési koncepció egészségtelennek tartotta a vasutak megyehatár közeli, periférikus elhelyezkedését. (Ezen a helyzeten nem változtatott a Zákány-Zágráb-Károlyváros közötti pálya elkészülte sem 1865-1870-ben.) A koncepcióban javasolt irányban viszont a századfordulóig, a vicinális hálózat kialakításáig nem épült vasút. Azt az aktuális és indokolt igényt tehát, hogy legyen már a megyét középen átszelő, Kaposvárt is érintő vasút, végül is nem az É-D irányban tervezett budapest-fiumei pálya, hanem a bátaszék-dombóvár-kaposvár-zákányi K-Ny irányú pálya építése elégítette ki.
