Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Dobai András: Somogy megye középszintű igazgatása a neoabszolutizmus időszakában (1849. aug.-1859. okt.)

császár. Kempen báró naplójában aggódva jegyzi meg: „A császár hallotta, hogy báró Jósika több diplomata előtt kijelentette, a császár magyarországi látogatása során tapasztalható meleg fogadtatásról szóló jelentések valótlanok. A császár megparancsolta, hogy a bárót róják meg, szükség esetén távolítsák el Bécsből/'"'

1 Ennek ellenére maga Ferenc József is elismerte a hosszúra nyúlt látogatás végeztével, hogy a tapasztalatokból, csak felületesen ítélhet, hiszen az összbenyomásból le kell vonni azt, ami „megrendelve, kiszámítva, betanulva" volt/'

5 A Somogy megyei eseményekkel kapcsolatban autentikus forrás Bergel József egykori kaposvári orvos visszaemlékezése, aki az ottlét hitelességével számolt be arról, hogy milyen volt a hangulat a valóságban: „Itt, mint mindenütt, a nemesség távoltartotta magát a látványosságok és tüntetésektől is csupán a kíváncsi tömeg futott össze és a szokásos „Éljen" kiáltások nélkül szemlélte a dolgokat. Az ilyen csendes fogadtatás sokkal inkább megismertette Ö Felségével a dolgok állását, mint mindaz, amiről a hódolatteljes lapok tudósítottak."

4

'' Hochreiter megyefőnöki tevékenysége nem hozott érezhető változást a megye életében. A közélet béna volt, politikai egyesületek természetesen nem működhettek. A Pesti Napló kaposvári tudósítója a lap 1853. ápr. 27-i számában így jellemzi a somogyi élet ürességét: „ . . . közéletünkben a teljes pangás uralkodik, pangás, amely naponként közelebb visz a gyógyíthatatlan sorvadás és megsemmisüléshez bennünket. . ." Említésre méltó kereskedelem nincs, de nem is lehet „hiszen egyetlen vasvonal sem érinti vidékünket", az utcák pedig a „szó teljes értelmében járhatatlan sárcsatornák". A Kaposvári Casino 1851. augusztus 10-én Körmendy József elnökletével megtartott ülését csak a csendőrség jelenlétében lehetett lebonyolítani.

4

' A csendőrség jelenléte egyébként is rányomta bélyegét az élet minden területére. Az ország lakossága részéről az osztrák közigazgatási rendszer magyarországi bevezetése, valamint az elnémetesítő törekvések elleni tiltakozásokat csak erős karhatalommal lehetett ellensúlyozni. 1850. január 18-án kelt a csendőrség ideiglenes szabályzata,

48 amelynek értelmében a csendőrség „rendeltetése, a közbiztonságot csendet és rendet minden irányban fenntartani, azokat fenyegető mindennemű háborítások és törvényességeknek lehetőleg elejét venni, ezeket megakadályozni, s ha mégis megtörténnének a törvény állapot helyreállítását. . . eszközölni, a felsőbbségi rendeletek végrehajtását gyámolítani . . ." így a csendőrség, amely a szabályzat értelmében a cs. kir. hadsereg alkotórészét képezte az abszolutisztikus osztrák törekvéseket volt hivatva támogatni. Kezdetben a megyei karhatalommal karöltve látta el feladatát 1850 őszén a karádi főszolgabíró még azt javasolta jelentésében, hogy „hathatós volna, hogyha a pandúrok a csendőrökkel együtt minden elfogott bűnös után a bírói ítélet arányához képest jutalmaztatnának.

41

' A későbbiek során a közbiztonság fenntartását teljes egészében a csendőrség vette át, 1851. október i-től a megyei pandúrokat menesztették úgy, hogy fizetésüket az év végéig még folyósították. Közülük a jobbakat, a politikailag megbízhatókat kiválasztották és börtönőrként alkalmazták, a többitől a fegyvereket bevonták. Somogyban már 1850-ben jelentős karhatalmi bázist építettek ki a megye határain belül, 12 helyen 94 fővel állítottak fel csendőrlaktanyákat, nagy gondot fordítva azok előírásszerű felszerelésére. Ez az állomány 1852 végére alaposan felduzzadt, tovább növelve ezzel a megye lakosságának amúgy sem kis