Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Dobai András: Somogy megye középszintű igazgatása a neoabszolutizmus időszakában (1849. aug.-1859. okt.)

A közbiztonság megteremtése érdekében történt a „kávéházak, vendégfogadók s egyéb korcsmík" nyitvatartásának szabályozása is. Eszerint a kávéh zak és vendéglők este n óráig, a pálinkafőzők este 10 óráig tarthattak nyitva. A rendelet megszegőivel szemben szigorú megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba: „Ezen rendelet áthágásáért a rajtaérés első esetében az illető üzlet tulajdonosa 5-25 pft-nyi pénzbüntetéssel, vagy pedig teljes fizetési tehetetlenség kimutatása mellett 1-8 napig tartó börtönnel fenyíthető. A második rajtaérés alkalmával ezen büntetés megkettőződő. A harmadik rajtaérés esetén ezen megkettőzött büntetés mellett még a hely is ahol az említett üzlet gyakoroltatik, bezárathatik." A provizórium időszaka (185

1. jan—1853. áP

r-) A katonai kormányzat minden intézkedése ellenére sem sikerült Magyarországot az abszolutisztikus törekvések hű kiszolgálójává tenni. Az osztrák kormány maga is érezte, hogy intézkedései nem elég hatékonyak és a kiépített adminisztráció idegen hatalomként áll szemben a néppel, elégedetlenségük mindenek előtt Geringer és a kormánytisztviselők ellen irányult. Báró Appel táborszernagy, aki 1850 őszén Haynau menesztése után vette át a III. hadsereg parancsnokságát Kempennek panaszkodott a magyarországi hatóságok megbízhatatlanságáról és „azt mondta" - írja Kempen -, „hogy ha a csendőrség nem lenne, az ember egyáltalán nem tudná, mi zajlik az országban".

35 Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ország élére kinevezett helytartó nem képes megszilárdítani helyzetét, még a későbbi osztrák történetírás is elismeri, hogy Geringer egyre inkább gúny tárgyává vált az országban.

36 Maga Ferenc József már 1851 januárjában kijelentette, hogy Geringer alkalmatlan a szerepkörére, azonban rögtön hozzáfűzte, hogy a legrosszabb az, hogy nincs senki, aki helyette megfelelne.

37 A megfelelő utód kiválasztása egészen október közepéig váratott magára. Október 10-én nevezte ki a császár Geringer utódjául Albrecht főherceget, Magyarország katonai és polgári helytartójává. Albrechtet szemmel láthatólag nyomasztotta a rá váró feladat, már működésének első heteiben panaszkodott Kempennek a Magyarországon tapasztalható szervezetlenség miatt és azt mondta, hálás lenne a császárnak, ha felmentené az alól a feladat alól, hogy rendet teremtsen abban az országban, ahol „egyáltalán nem tudnak monarchisztikus módon gondolkodni és cselekedni, neki kell erre a nemességet és a hivatalnokokat megtanítania."

38 A katonai uralmat felváltó provizórium idején változás történt Somogy közigazgatásának élén is. 1850 végén Tallián megvált megyefőnöki tisztétől, az Igazságügyi Minisztérium a Soproni Főtörvényszékhez nevezte ki. A Somogyban viselt megyefőnöki hivatalából megválva, a Megyei Törvényszékhez intézett levelében összegezte az itt végzett csaknem negyedszázados hivatali pályafutását, búcsúzott a megyétől, „. . . mellyet síromig büszkén nevezek szülőföldemnek, a politicai életben nevelőmnek, . . . benne oktatómat-vezérimet tisztelni soha meg nem szünök . . . Mennyire feleltem meg hivatásomnak? a kérlelhetetlen közvélemény mondjon személyem és tetteim felett szigorú ítéletet..." - zárja a kissé patetikus hangú levelet.

39 Kétségtelen, hogy Tallián a Habsburg-adminisztráció kötelességtudó, pontos hivatalnoka volt, aki osztálya érdekének védelmében hű-