Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)

4- A felszabadító mozgalom újjászervezésében 1852 első napjaiban Somogyba egymás után érkeztek a pesti haditörvényszéktől a Noszlopy testvérekkel kapcsolatos sürgető megkeresések. A haditörvényszéki vizsgálat befejezéséhez Mihalowsky alezredes „a származási leveleket kérte január 18-án. A korabeli hivatali bürokrácia lépcsőit bejárva az intézkedés végrehajtása Csorba Edvard marcali főbíróra várt, aki február 15-én ezt teljesítette, és ezután három nap múlva felterjesztették Pestre.

50 Közben készült a Noszlopy-testvérek elleni hadbírósági ítélet, s miután 1852. február 3-án ismételten nem jelentek meg a hadbíróság előtt, május 6-án formálisan tárgyalták ügyüket. A Noszlopy-testvérek hadbírósági ítélete 24 más szabadságharcos társukkal együtt, 1852. május 14-én került nyilvánosságra.'

1 Noszlopy Gáspár és Antal első halálos ítéletének szövegét először itt közöljük: ,,18. Noszlopy Antal 37 éves, evang. vrácsiki Somogy m. sz-(ületés) nős, volt Bihar m. aljegyző - 1851. szept. 22-én fölségsértési vád miatt végzésileg idéztetett, de meg nem jelent - 1849 július végén testvére az elhirült forradalmi kormánybiztos Noszlopy Gáspárhoz mint helyettes biztos csatlakozott, azt mintegy 2500 főnyi összeszedett csapatával Somogy megyéből Szegszárdig kísérte, egy Veszprémben 1849. augusztus 11-én testvére által tartott népgyűlésen a népet általános fölkelésre buzdítá, s az 1849. április 14-ki függetlenségi nyilatkozat felolvasását eszközlé, továbbá a forradalmi kormány javára Zircen letartóztatott 200 darab marhának eladását parancsolá, s aztán eltűnt. 19. Noszlopy Gáspár vrácsiki Somogy m. sz(ületés), 30 éves, evang. nőtlen, volt alszolgabíró a marcali járásban ugyanazon megyében, 1851. szept. 22-én felségsértési vád miatt végzésileg idéztetett, de meg nem jelent. 1849 februárban a törvényes kormány orgánumai által viselt szolgabírói hivatalából letétetven 1849 márt. végén a forradalmi honvédelmi bizottmány által reá ruházott kormánybiztosi hivatalt Somogy megyében elvállalta s a forradalom teljes legyőzéséig oly módon vitte, hogy mind az említett Somogy mind Tolna és Baranya megyékben a népfölkelést nagy tömegekben szervezte, fegyverezte, s a cs. k. csapatok ellen vitte, a fölkelő hadsereg számára újoncokat szedett, nemzetőröket tett mozgóvá, guerilla csapatokat állított s azokba a börtönökből kibocsátott fegyenceket besorozta, a törvényes kormány által behelyezett hivatalnokokat állomásaikról letette és azok helyébe forradalmi gondolkodásúakat nevezett ki, a népet az összehívott népgyűléseken a törvényes kormány ellen lázította, fanatikus végső ellentállásra ingerlő s a Felséges dynastia s a cs. k. hadsereg ellen a legaljasabb szidalmazásokat tartalmazó proclamatiókat bocsátott ki s azokat még az erdőkben is a fákra szegezteté, loyalis érzelmű személyeket befogatott, azokat vonulásaiban magával hurcolta, s azok vagyonait lefoglalta, a Kossuth-jegyek elfogadását halálbüntetés mellett megparancsolta, maga számára pedig azokért austriai bankjegyeket csikart ki s többnemű zsarolásokat és erőszakosságokat engedett meg magának, 1849 július végén minden oldalról a cs. k. csapatok által szorítva, 3000-nyi horda élén Veszprém megyébe menekült s nem átallott ezen útjában kereskedelmi árukkal rakott kocsikat feltartóztatni és kirabolni. Füredre és Veszprémbe érkezte után ismételte a már említett csalást a Kossuth-jegyekkel. 1849. aug. 11-én Veszprém megyének Kossuth-féle kormánybiztosává proclanálta magát, újoncállítást rendelt, a börtönökben létezett összes gonosztevőknek csa-