Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)
hogy annak forrására, honnan a hirdetmények erednek, semmi módon rá ne jöhessenek. 2-ször: Megtudni minden városnak, községnek, avagy helységnek közérzületét s a nép forradalmi számát és ennek nyomán azt, hogy a forradalom bennük mily erőre számíthat biztosan és minden percben. Ki merné kétségbe hozni, hogy egy becsületes józan életű, hazafias érzelmű polgártárs ezen pontra is kimerítő tudósítást, kivált ha megyei biztosától előleges utasítást is kapott tenni képes ne volna. yszor: Végére járni az utolsó faluig, kik az árulók, kik a kétszínűek, kik a közönyösek és hányan vannak, hogy a forradalom kitörését megelőzőleg azt is tudni lehessen, minden helységben, kiket kell felmagasztalni, büntetni, szóval ártalmatlanná tenni. Aki e pontról hiteles tudósítást akar szerezni, csak a népet kell megkérdezni s erről egy lángkeblű polgártárs a legbiztosabb jelentést tenni képes. 4-szer: És végre néhány nappal a forradalmat megelőzőleg, a népet rendezni, a felkelés napjáról értesíteni és a helyet, hová csatlakozás végett mennie kell, tudtára adni." Noszlopy szerint a bizalmat élvező egyén ezekre alkalmas, és elég 2-3 fő egy-egy helységben, hogy az árulás ne következzen be. Háromhetenként utasítással és jelentésadással tartanák a kapcsolatot. Ezt 1851 végén Noszlopy elegendőnek tartotta. Ö a Bakony és a Mátra barlangjait tartotta megfelelő gyűjtő és csapatalakító helynek. A forradalom kitörésekor a kifejtett tennivalókat kell alkalmazni és a népet a „lehető legrövidebb idő alatt a helyéből ki kell indítani". A zavaroktól pedig visszatartani kell. Viszont az árulókkal a felkelők azonnal számoljanak le. „Ha ellenségeinkkel mérkőzni akarunk, az övékéhez hasonló fegyverekkel kell élnünk, őnekik minden szavuk hazugság, hitszegés s így irányukban mi sem tartozunk becsületbeli kötelezettséggel." A korabeli honmentési és felkelést előkészítő tervekkel szemben Noszlopy Gáspáré realisztikusabb volt. Természetesen ez sem nélkülözött kisebb naiv elgondolásokat. Noszlopy is, mint a többi földalatti mozgalmat irányító vezér a szubjektív óhajtól vezettetve, a forradalmi hullám gyors közeledését látta és várta. Pedig 1851 vége 1852 eleje nem kedvezett a forradalmi fellendülésnek Európában. Az országban a nemzetiségiek passzívan, inkább ellenszenvvel viseltettek. A magyarok által lakott vidéken pedig a fáradtság és a közöny volt a jellemző. A köznemesség, mely a forradalomban és a szabadságharcban vezető szerepet játszott, 1849-ben az ellenforradalmi terrortól megtört, megtorpant. A nemzetközi forradalom pedig késett. 1852-től a franciáktól már nem várhattak segítséget. Mazzini is vesztett forradalmi népszerűségéből. Lassan Kossuth is egy nemzetközi konfliktus létrejöttében bizakodott, amely szerinte 1852 második felében Ausztriát válságba juttatja. 185 1 késő nyarán Noszlopy Gáspár Békés megyében bujkált. Kapcsolatai révén rövidesen egy forradalommal szimpatizáló földbirtokos családnál Kondoroson Csepcsányi Tamás eladósodott középbirtokosnál, mintegy fél évig kapott menedéket. A kicsapongó, mulatozó, nagy adósságokat csináló földbirtokosnak 1841-ben 19800 pfrt követelést tábláztak be a bútokára. Első felesége elhagyta és másodszor a végleges kúriai válóperi döntés után, 1843-ban elvette
