Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)

A következő napon az esti órákban Dunaföldvárra érkezve sajnálattal lát­ták, hogy a császáriak a községet megszállták. Ezúton csónakon keltek át a Du­nán, miközben találkoztak Gál Ede császári biztossal. Innen az Alföld déli ré­sze felé vették útjukat, gondolván, hogy ott a császáriak egyelőre nem keresik. 8 Szabadszálláson néhány napot töltöttek, majd a telet, Antal végig Békés megyé­ben, Gáspár pedig egy részét Heves megyében töltötte. Gáspár gyors menekü­lését Békésből az siettette, hogy mezőberényi tartózkodásuk idején Weinckheim földbirtokos elfogatásukra a zsandároknak külön fejpénzt ígért. Miközben a zsandárok és a besúgók szimatoltak utánuk, ők a békési tanyavilágban rejtőz­ködtek. 9 1849 őszétől a két Noszlopy testvér Dunántúlon, de az Alföldön is a leg­kutatottabb forradalmárok közé tartozott. Jellemzőnek tartjuk azt is, hogy a csá­szári megszállók szeptemberben, mikor még a Bakonyban bujkáltak, Nugent csá­szári táborszernagy Keszthelyen parancsot adott Knezevic ezredesnek egy orgyil­kos felbérelésére. A zalai erdőkben Komár körül le is mészároltak és kifosztották egy nemesi származású bujdosót, valószínű volt honvédtisztet, aki kissé hasonlí­tott a kiszemelt áldozatra. Ekkor Noszlopy a bakonyi erdőkben, állítólag Bódé körül járt. „A Magyarországi és Erdélyi császári-királyi Hadseregfőparancsnokság Rendőri Osztályának beszámolója 1850. március 8-ról, Knezevic ezredes Keszt­helyen keltezett jelentéséből a következők tudhatók meg: ,,. . . Ennek a lázadónak a veszélyessége miatt bízta meg Knezevic dandárparancsnokot császári-királyi ez­redest Keszthelyen, 184c. szeptember g-én őkegyelmessége gróf Nugent egy vér­bosszú megtételére, ennek (Noszlopy) az elpusztítására, amely jelentés szerint Noszlopy akkor még Zala megyében kóborolt."^ Érdekesek a császáriak mente­getőzései is. Az árulók és a felbérelt gyilkosok ellenére a császáriak tehetetle­nek, mert Noszlopyt „kb. 30 vakmerő társa veszi körül, akik a nép között a leg­nagyobb tiszteletnek örvendenek." 11 A Noszlopy-testvérek kézrekerítésérc Bogyai Lajos, zalai császári biztos 1849 kora őszén Hirdetményt tett közzé. Elrendelte „. . . minden városi hatósá­gok, helységek, községek és puszták lakosainak, s legfőképp elöljáróiknak, hogy a nevezett Noszlopy Gáspárt, vagy annak czinkosait azonnal befogják, vagy ele­gendő erejük nem lévén a legközelebb eső es. kir. katonai parancsnokságnak, vagy megyei tisztviselőnek, s a bátorságra felügyelő megyei foglároknak, vagy országos rendőröknek (gendsarmie) feljelentések, oly meghagyással, hogy bár­kinek is házában csak tartózkodott, vagy vele személyes érintkezésbe volt, meg­tudatik, s jelentést róla azonnal nem tett, mint orgazda fog tekintetni, . .. egyik a másikért felelet terhe alá vonatni fog, aki pedig élve, vagy halva a törvényes felsőbbségnek ált szolgáltandja, vagy pedig róla jelentést teend, a reá mért ju­talmat nyerendi el." 12 Bogyain kívül Noszlopyt Cseh Edvard baranyai és Augusz Antal tolnai kerületi császári megyei biztos együtt kerestette somogyi kollegájával. A szolga­bírák külön is nyomoztattak és valamennyi községben a megbízható embereiket mozgósították. Perczel pécsváradi főszolgabíró járásában november közepén a Noszlopy elfogatásáért járó összeget még 50,- Ft-tal meg is toldotta. 13 A legtöbbet mégis Augusz Antal tolnai polgári kerületi főnök tette, áki a császárhű Csorba József, somogyi főorvostól megkapta a két Noszlopy meg­1 bízható személyleírását november elsején, amelyet ezután a magyarországi ' csá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom