Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

Gyugy (Tót) 1688-ban és a visszafoglaló harcok alatt lakott falu. 1695-ben telepesek szállták meg. Területén volt a 16. század elején Gyugy falun kívül Töl, Petend és Bendek (Bemek) is, a két utóbbi a 19. század végén külterületi lakott hely határában. Többi pusztája 19. századi eredetű. Ma: Gyugy. Jád A 17. század végén és a 18, század elején lakott falu, bár a 18. századi települést nem a középkori falu helyén építették fel. Mai határába olvadt bele a középkori Jádon kívül Révalberti és Gyerek (Győrök) is. Ma: Somogyjád. Karád Mindvégig lakott település. Már a 18. század közepére határába olvasztotta a környező volt középkori falvakat, prédiumokat. Ilyenek: Királykér, Ölyvös, Told (Kis és Nagy), Kovászna, Fehéregyház. Keleviz A török pusztítás idején elnéptelenedett, 1701-re Gadány tartozéka. Földesura Gadánytól elcsatolva 1720-ban majorságot létesített rajta, a 18. század közepére majorsági és úrbéres zsellérek lakták. 1773-ban nem tartották nyilván a lakott favak sorában és úrbérrendezés alá sem került. Keresztúr (Balaton) A hódoltság idején teljesen elpusztult, lakossága kicserélődött. Az 1700-ban beköltöző első telepesek a török alatti sorsát nem ismerték. 1925-ben különvált tőle Balatonmária-fürdő. Balatonfenyves község 1958-ban alakult Balatonmária-fürdő, Balatonkeresztúr, Fonyód és Somogyszentpál határrészeiből. Varjaskér A 17. században, a török időkben lakott település (1661), a visszafoglaló harcok idején átmenetileg elnéptelenedett, később sokác lakosság szállta meg. Az új telepesek falujukat a határnak egy másik pontján építették fel. A 18. században határában számontartott elpusztult faluhelyek( a régi Varjaskéren kívül) a középkori Tököskér, valamint Nyír falvakkal azonosíthatók. Az úrbérrendezés és a tagosítás során elkülönített maradványföldekből 1844-ben létesített Nyír majornak nincs közvetlen kontinuitása a török előtti Nyír faluval. 1930-ban Tótszcntpállal egyesült Somogyszentpál néven. Kéthely Mindvégig lakott falu, a középkorban is népes település. Magyarival a 16. század elején összeolvadt. Már ekkor tartozéka volt Kula, Lók és Marót falu ill. puszta, amelyek a 19. század végére külterületi lakott helyekként fennmaradtak. Mai határán belül fekszik Sári puszta, amely 1798-ig önálló jobbágyfalu volt, ezután a kéthelyi uradalom majorsági központja. Kovácsi (Puszta) A török alatt elnéptelenedett, határa beerdősült. A 18. században elsősorban erdei legelőként használták. A 18. század közepén majorsági zsellérekkel telepítették be. A 19. század végi határán belül kereshető a középkori Nagykölkcd és a 17. század végén elpusztult faluként említett Móricfalva. Az utóbbi nem szerepel a 16. századi adójegyzékekben, esetleg már ekkor is prédium. 19. század végi nagyszámú külterületi lakott helye a 18. században keletkezett állattartó telepekből jött létre. Ma: Pusztakovácsi. Kozma (Libicz) A 16. századi adójegyzékekben csak Kozma szerepel, Libic nem. A mai falu elődje Bukógát néven a 18. században jött létre állattartó szállásokból. A század közepén prédiális jobbágyokat és zselléreket telepítettek meg rajta. A 19. század elején a kéthelyi uradalom egyik állattenyésztő központja. Ma: Libickozma. Kötcse A hódoltság idején elnéptelenedett, 1730 körül telepítették újjá. Mai határában a két (Kökche) Kötcse falun kívül a 16. századi adójegyzékek említették még Pocza és Magyarod településeket. 1947-ben vált ki területéből Somogymeggyes. Kürtös A középkori Kürtös falu a hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett. A Pusztaková-