Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

terület túlnyomó részén azonban éppen a mocsarasodásra való hajlam miatt ivóvizet is nehezen lehetett találni. A vizsgált terület erdősültsége messze elmarad a Somogy megyei átlagtól fekvése miatt. A Balaton és Bozótság menti települések határában erdő úgyszólván nincs, Balatonkeresztúr és Szántód között az erdőzóna sehol sem húzódik ki a Balaton-partra, Szárszó tájékán is elsősorban partmenti bozótossal, rekettyéssel lehet számolni. Az erdők, a magasan fekvő területeket kivéve (Látrány, Tur, Gamás), ahol bükk és gyertyán is előfordult, elsősorban mocsári erdők, az uralkodó fafaj a csertölgy, a vizesebb területeken a nyír, az éger és a szil. A vizsgálati szelvény nyugati részén, Szenyér, Mesztegnyő vidékén bükkösök is vannak, sőt a nyugat-somogyi, zalai fenyőzóna nyúlványai is elérnek idáig. Pusztakovácsi, Libickozma környékén füves lapályokkal benőtt mocsári tölgyesek találhatók, vízállásokkal és mocsaras, vizenyős rétekkel tarkítva. Vadon nőtt gesztenyések nyomával lehet találkozni Tur és Tótgyugy határában a dűlőnevek tanúsága alapján.

3

' Bár a visszafoglalás utáni években készült összeírások több helyen említenek erdőt a falu határában, mint ahányra a húszas évek országos összeírásai és az Urbáriumhoz készült kilenc kérdő-pont válaszaiban említés történik, pl. Buzsákon, Niklán, Telekiben, Öreglakon, Osztopánban, tehát ezeken a területeken a lakosság hamar felélte a helyben található fakészleteket, mégis az erdősültség mértéke és területi megoszlása a 18. század folyamán lényegesen nem változott. A mintaterület erdőtakarójának a források alapján rekonstruálható fafajok szerinti megoszlását az V. sz. térkép ábrázolja. Az erdősültségben jelentősebb változás az általam vizsgált időszakban (tehát a 19. század második felét, az ipari forradalom következményeit már nem számítva ide), a 19. század első évtizedeiben ment végbe a vizsgált területen. A falvak nagyrészének, Gomba, Őszöd, Szólád, Táska, Lengyeltóti, Csépeíy, Öreglak, Szőlőskislak stb. épületfát is adó értékesebb erdeje egyáltalán nem volt az 1715-20-as országos összeírás idején, és ezeken a területeken az országleírás is csak bozótot, cserjét, kisebb közepesen nőtt fákból álló erdőket említ.

38 Egy-két kivételtől eltekintve (pl. a Gamás környéki erdők 1830-as években bekövetkezett nagyarányú kiirtása), az erdőterület mennyiségében igen, de területi megoszlásban és községhatárokon belüli művelési ágbeli arányában lényegesen nem változott a katonai felmérés és az országleírás, valamint az 1856-os művelési ágakat feltüntető helytartótanácsi községkataszter készítése között eltelt időszakban.

39 Az újkori településhálózat kialakulása. A iS. század első fele a) Az úrbéres jobb ágy falvak betelepülése A visszafoglaló háborúkat kísérő hadszíntér a településhálózat viszonylagos hódoltságkori állandóságát ismét megbolygatta. Ismertek olyan települések, amelyek a 17. század második felében is lakottak voltak (még adózó jobbágyok is éltek rajtuk), de a visszafoglalás utáni első években nem találtak rajtuk egyetlen jobbágyháztartást sem. Lakott volt 1661-ben Bézseny, Babod, Vitya, azok közül a települések közül, amelyek később nem alakultak jobbágyfaluvá, rajtuk, mint desertákon a visszafoglalás után földesúri majorság formájában indult meg az újjáépítés.

40 A későbbi jobbágyfalvak közül feltehetően a visszafoglaló háborúk idején néptelenedett el Sárd (a hódoltság alatt 30 házat írtak ösz-