Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében
A falvak határában levő művelt területekben bekövetkezett pusztulásnak a mértékére az 1695 és 1703 között végrehajtott kamarai összeírások adataiból lehet következtetni. A lakott jobbágyfalvak határában számszerű adatokkal felvették a művelési ágakat, a szántóknál és szőlőknél feltüntették, hogy hány hold maradt művelhető, és mennyi pusztult el. Ha a számadatokat nem is lehet elfogadni (hiszen ezek mennyisége összeírok szerint változott), az arányszámok azonban tájékoztatást adnak a művelt terület elvadulásának a mértékéről. 32 Az első részletes településszintű leírás és térkép a megyéről és a mintaterületről a II. József idejében készített katonai felmérés és országleírás alkalmával keletkezett. 33 A felmérés már az újjáépítés első szakasza után készült, helyi, a parasztok által is elvégezhető mcliorizációs munkák a szántóterület, rétek bozóttól való megtisztítása, kisebb vízelvezetések stb., sőt feltehetően Mária Terézia 1751-ben kiadott, vízrendezési munkákra felszólító rendelete hatására már a szelvény nyugati részén, Boronka és Sári közelében a Feketebükk patak csatornázása is megtörténtek (a csatornákat a katonai felvétel is jelzi), mégis a földrajzi kép lényegesen nem térhetett el a 18. század eleji állapotoktól. 3/ * A vizsgálati területet a vizek és a mocsarak túlsúlya jellemzi a térkép és a leírás alapján is. Már volt róla szó, hogy a Balaton magasabb vízállása miatt a Bozótság kiterjedése megnőtt, a belé, ill. eredetileg a Balatonba délről északra párhuzamosan folyó öt patak torkolata eltűnt a mocsarakban. Az Öreglak határában futó, a térkép szerint Laki pataknak nevezett víz már korábban tavakká szélesedett, olyannyira, hogy a falu leírásánál balatoni halászóvizet és a Balaton idáig lenyúló mocsárvilágáig terjedő legelőket és réteket emlegettek. 35 A Tetves-patak torkolata Látrány határában RáddaJ egymagasságban tűnt el a mocsárban a térképkészítők szeme elől, a Szólád és Őszöd határában a Balatonba folyó Tekeres-patak medrét sem lehetett már Őszödnél nyomon követni. A Balaton partjának mocsárvilága Szőlősgyöröknél is mélyen délre nyúlt a falu területéig. Mindezeknek a vizeknek szélesen elterülő árterületük volt a térkép tanúsága szerint, úgy, hogy több falu határában a patakmedret az elmocsarasodás miatt nem is lehetett pontosan elkülöníteni. 3 " Az említett patakok mindegyike több malmot is hajtott, ezek gátrendszere is hozzájárult a mocsarasodáshoz. Ilyen körülmények között érthető, hogy több faluban rét és legelőhiányról panaszkodtak, egy-egy esősebb nyár alatt a völgyekben fekvő réteken a szénatermés tönkrement. Az országleírás szinte minden település határában jelzi, hogy a réteken vagy a határban található víz, mocsár miatt a határ száraz lábbal, esős évszakban csak a hidakon és átkelőkön vezető utak segítségével járható. Eltekintve a magasabban fekvő és emiatt száraz keskeny partmenti homokturzásoktól, a Balaton partja Balatonkeresztúr és Boglár között száraz lábbal megközelíthetetlen volt, majd Lellénél és Őszöd határában a belefolyó vizek torkolata ismét elmocsarasodott és csak Szárszó környékén vált szárazabbá a partszakasz. A Balatontól távolabb, Mesztegnyő és főleg Libickozma tájékán az erdőkben számláihatatlan mennyiségű tó és vízállás volt, bizonytalan lefolyással. Ezen a területen helyi eredetű forrásoknak is kellett lenniük, hiszen az országleírás kiemeli, hogy egyes tavak és patakok vize Pusztakovácsinál és Fájsz határában a mocsaras part ellenére iható. Iható volt a 18. század végén a patak vize Somogyvárnál is, a Balaton vizét pedig Boglár és Fonyód környékén a kútvíznél is jobbnak tartották, és pincében tárolva évekig is jóminőségű maradt. A
