Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

A hódoltság alatt alapvető változáson ment keresztül mind a településszerkezet, mind pedig a településekben élő lakosság határhasználati rendszere. A középkori településhálózatot ábrázoló térkép tanúsága szerint a 16. század eleji településhálózat igen sűrű volt, az egyes falvakhoz meglehetősen kis faluhatár tartozott. A hadjáratok során egyes falvak átmenetileg elnéptelenedtek, maradék lakosságuk vagy nagyobb lakott falvakba költözött be, vagy erdőkbe, nádasokba menekülve, biztonságosabb helyen legtöbbször felhagyott a földművelő életmóddal, állattartásra vagy más megélhetésre rendezkedett be. Az elhagyott falvak mezőgazdaságilag művelt határa hosszú időkre műveletlenül állt, elvadult, utat engedve a spontán természet és növényföldrajzi folyamatoknak. Egyes művelési ágak - pil. a szőlők - eltűnnek, sőt az is előfordult, hogy az erdőtalaj on keletkezett település, pl. a középkori Szűcs utóda Szövecs, annyira beerdősödött, hogy a kamarai összeíró bizottság a volt szántóknak még a helyét sem találta meg.

15 A szomszédos népesebb falvak lakossága az elpusztásodott falu határából később azt a művelési ágat hasznosította, amelyre az adott település határa eredetileg is legalkalmasabb volt, pl. szántónak, rétnek, legelőerdőnek, makkoserdőnek, halászóvizeknek használta. A táj képe egyoldalúvá vált, alakulásában az emberi tájátalakító munka szerepe lényegesen csökkent. Lehetséges azonban az is, hogy a természeti körülmények által magától adott egyoldalúság a török előtti falvak gazdálkodását is jellemezte ezen a területen. Különösen érvényesült ez a jelenség a Bozótság déli részén, Buzsák és Nikla falvak területén, ahol a 16. század elején a mainál jóval nagyobb településsűrűség volt. Az itt lévő falvak, Ács, Magyari, Táska, Kéki, Kölked, Varjas és Tököskér meglehetősen magas portaszámmal is rendelkeztek."' Ugyanakkor a török utáni forrásokból, az Urbáriumból és az 1828-as országos összeírásból az derült ki, hogy ez a terület gabonatermesztésre alkalmatlan (Niklán volt pl. a megye legrosszabbul termő talaja)/'

7 tehát ezek a falvak földművelésből már a 16. században sem élhettek meg. Megélhetésüket a Balaton középkori vízállásától függően, attól, hogy a Balaton lagunái lenyúltak-e délre ilyen távolságban, vagy sem, vagy a halászat és ősfoglalkozás, vagy az állattartás adta.

18 Somogy megye török-kori elmoosarasodása és az erdőterület nagyarányú térhódítása, mint ez Bél Mátyás tudósítása nyomán elterjedt a szakirodalomban és már-már közhellyé vált, tagadhatatlan tény ugyan, de az elmocsarasodás legalább olyan mértékben következett a természetföldrajzi adottságokból, mint a háborús eseményeket követő elpusztásodás eredményeként.

19 A középkori településhálózatot rekonstruáló térképet összevetve a 18. század első éveiben lakott falvak és általuk használt puszták rendszerét ábrázoló térképpel, megállapítható, hogy a települések ugyanazokon a csomópontokon tömörültek a török pusztítás előtt is, mint ahol lakottan maradtak a hódoltság alatt, ill. a visszafoglaló harcok után is, függetlenül a háborús események térbeli lezajlásától. Mindkét korban ritkábban lakták a Libickozma, Mesztegnyő és Pusztakovácsi áltail határolt területet, és a mintaterület legerdősebb vidékét, Tur és Gamás mai határát. A 18. század elején lényegesen kevesebb település található a Bozótság szomszédságában, de megközelítőleg azonos a Faluszemes, Látrány, Szárszó által határolt terület településszáma a középkorban és a visszafoglalás idején. Ha a lakott falvak határát és az általuk használt pusztahatárok együttes területét vesszük figyelembe, megközelítőleg a török-kor előtti időszakkal meg-