Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

takra bejövén . . . két izben engem is meglátogatott, Regmecen pedig minden leveleit, képeit és könyveit megmutatta, azzal az antique módra készült 30 fontos urnával, melyben szeretője leveleinek hamvát tartja, és a melyet a museumába való beléptekor az iró asztaláról felvévén azonnal megcsókolt. Elbeszélte rabságában történt dolgait röviden; megsiratta D. Földit; tudta és magamtól is kérdezte... esett dolgaimat... s ezt vetette befejezésül utána: ,,Kár, hogy Debrecenben a génieket elnyomni gyönyörködnek."

2 A diákos lelkesség hangja, mely leveléből kisugárzik, később sem hagyja el Csokonait. Állandóan arra törekszik, hogy találkozhasson, beszélhessen Kazinczyval. Repülne hozzá problémáiban, gyanútlan örömében. Nem is sejti, hogy ugyanakkor Kazinczy családja minden elkövet, hogy „bizonytalan exisztenciáját" távoltartsa. A család magatartása két okból is érthető. Börtönbe jutásával Kazinczy mindörökre gyanússá tette anyja és testvérei előtt az írói foglalatosságot és az íróbarátságokat. Bár fogságát nem irodalmi szereplésének köszönhette, a tájékozatlan család szemében forradalmi hajlandóság és irodalmi érdeklődés egyet jelentett. Anyjának nyilván eszében volt az a figyelmeztetés is, melyet fia kiszabadulásakor kapott: hogy legalább néhány évig tartózkodnia ajánlatos a nyilvános szereplésektől. Az irodalom tehát már ezért sem lehetett kedves előtte. Határozottan ellenére van, amikor irodalmi kérdések címén, fia a szülői házban fogadja Csokonait. , Itt azonban már az elutasító magatartás másik, alapvető indítéka mutatkozik: a társadalmi osztálykülönbségekben gyökerező ellenszenv Csokonai személye iránt. Hogy Kazinczy mennyire ismerte e tekintetben anyját, kitűnik leveléből, ahol egy helyen ezt írja: ,,. . . tudván az Asszonyám idegenségét ő eránta, melly csak onnan eshetik, mivel ő testvére eggy falusi nótáriusnak . . ."

3 Bár ez az értesülés nyilván téves, mert Csokonai egyetlen testvére, József, gazdasági ispán volt, a lényegen nem változtat. Bossányi Zsuzsanna, az előkelő birtokos nemesi család sarja nem tartotta méltónak Csokonait, akinek apja borbélymester volt, hogy a házába lépjen. Ehhez járult még a költő „bohém" életmódja, melyről Kazinczy anyja is bizonyára értesült, s ez megerősítette hitében, hogy fiának nem teljes értékű emberrel van dolga. Egy ízben Csokonai levelét azzal adta át, hogy azt „valami haszontalan ember" írta. Kazinczy igyekszik közvetítő álláspontot elfoglalni anyja és a költő között. Valósággal megható az az erőlködése, amint diplomatikus, anyjának tetsző modorban próbálja védeni a „felcser fiát". Hogy nagyobb hitele legyen, Csóka János érsemlyéni református lelkészre hivatkozik, akit anyja kedvelt, s vele kényszerül leméretni a költő' irodalmi értékét. ,,. . . azt az embert" - írja anyjának - Csóka János Uram nem tartja alábbvaló embernek magánál, a világ pedig különbnek tartja ... Én ővele szoros kötelékben nem vagyok. De nekem nem válik gyalázatomra az ő barátsága, mellynek ő most egy szép jelét adja, és amelly engemet háládatosságra kötelez, ha némely ember nevet is talán rajta."

4 Hogy Csokonaival való találkozását anyja szemében is fontossá tegye, az anyagi haszonra hivatkozik. Mint máskor is tette már az irodalommal szemben teljesen értetlen családja előtt, most is a pénzt kénytelen emlegetni, hogy anyja eltűrje a költő érkezését. „Én . .. őtet ide soha nem hoztam" - írja „sőt négy embert kértem levelem által, hogy ide ne jöjjön, félvén, hogy Asszonyám vélek éreztetni fogja, hogy