Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

ahol vágásokra osztva többféle fafajú erdőt neveltek, tölgyes, nyíres és nyáras részeket.

9/l Természetesen akadtak bőven ellenpéldák is, amikor a földesúri erdőkben is a jövedelmszerzést előtérbe helyezve, rablógazdálkodást folytattak egyegy erdőterületen, ez történt pl. Vadépusztán, ahol a bérbeadott hamuzsírégetés egész erdőrészeket tüntetett el,

95 Fonyódon 200 hold földesúri fiatalos tölgyfaerdőt szarvasmarhalegelőként bérbeadtak 1808-ban, aminek az lett az eredménye, hogy 1864-re gyakorlatilag elpusztult itt a tölgyerdő. A nagyméretű erdőirtások is folynak még a 19. század első felében. Gamás határának kiterjedt erdőségeit is 1830 körül vágták ki. Erdőirtás helyén keletkezett itt Tuskóspuszta is, a későbbi Gamástuskós. Csoknya határában rendszeres erdőirtás folyt még 1864-ben is. A jobbágyokat sérelmesen érte az úrbéres erdők kiirtása, hiszen ezzel faizási jogukat vesztették el a határban, mint ez pl. Táska esetében történt. Pusztakovácsi határában a külkedi puszta környékét szintén teljesen kiirtották, mintegy 200 hold leginkább nyíres erdő maradt rajta, holott a 18. század elején ezt a területet úgy jellemezték, hogy nem áll másból, mint ritka, de nagyon szép tölgyerdőből.

96 Bár pontos felmérések nincsenek az erdő fafaj szerinti megoszlásról sem a 18., sem a 19. században, a források alapján mégis az a benyomásom, hogy az erdőállomány fafajösszetétele a tölgytől nyíres, égeres, sziles erdők felé tolódott el a 19. század első felében. A század első felére tehető a mocsarak kiszárításának és a művelés alá vehető földterület nagyarányú megnövekedésének az időpontja. A munka tulajdonképpen már a 18. század második felében megkezdődött. A Kaposvölgy lecsapolásának is 1807-1819 között történt meg az első szakasza.

97 A mocsárvilág háttérbeszorításánál jelentős volt a malmok megszüntetésére, ill. a gátak szabályozására kiadott 1773-as rendelet. A Balaton magas vízállásának levezetése érdekében 1821-ben végleg megszüntették a Sión működő malmokat, ezzel a Balaton vízszintje majd 1 méterrel alacsonyabb lett, és a déli parton nagy területeket tudtak nyerni a mezőgazdasági termelés számára.

98 A Pesty-féle helynévgyűjteményben található községi jelentések, amelyeket ebből a szempontból szavahihetőnek lehet ítélni, minden faluban jelentős művelési ág változásról számolnak be. A legnagyobb teret ezekben a jelentésekben a friss erdőirtásokról szóló beszámolókon kívül a határ mocsaras rétjeinek, vízállásos tavainak kiszárításáról, felesleges vizeinek elvezetéséről szóló tudósítások kapták. Szárszón pl. a balatoni torkolatnál korábban széles mocsarat képező Tekerés patakot „árokba szorították", és ekkor Berekdűlő néven jó urasági kaszálót nyertek a mocsár helyén.

99 A vele párhuzamosan futó Tetves patakot is ebben az időben vezethették ásott mederbe. Az erdőirtások helyén leggyakrabban szántókat, vagy szőlőket létesítettek, pl. Alsó- és Felső-bükk szántók Keleviz határában, Cserháti dűlő névű szántó Viszen és Bükkalja szántó Szenyéren. A kiszárított mocsarak, nádasok kaszálóul és legelőül szolgáltak. Mocsaras helyek, nádos tó kiszárítása után Berekalja nevű rét lett Kisbáron. Több Sziget nevű kaszáló őrzi a régi nádasból szigetként kiemelkedő száraz magaslati hely emlékét, a nádas kiszárítása előtt csak ezeket a szigeteket tudták kaszálni, vagy legelőként hasznosítani (Boronka), az ilyen berkes lápos rétekből kiemelkedő szigeteken létesített állatállásokat nevezték „kulának" (Csombárd).

100 A Balaton déli partjának természetföldrajzi arculatában a legnagyobb változást természetesen a Bozótság kiirtása jelentette. 1864-ben alakult a Keleti