Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

Az Urbárium idejére a más falu határában művelt szántók gyakorlata megszűnik, legfeljebb a földesúr kárpótolja valamely települése hiányzó, vagy allodiumhoz csatolt szántóterületét saját birtokának másik falujában. Pl. Táska a 20-as években a szomszédos Niklán bérelte a saját határában kevésnek bizonyuló szántó mellé a harmadik nyomást. Az Urbárium kibocsátása idején, ill. már 1749-ben a földesúr másik, Táskával nem szomszédos, de saját birtokán, Somogyváron kapnak szántó kialakítására alkalmas, irtható erdőterületet. Erdőés legelőhasználat idegen határban még a 18. század második felében, az Urbárium kibocsátásának az idején is általános. Ugyanakkor sorozatosan előfordul az, hogy maga az Urbárium szünteti meg egy-egy helység korábbi határbérletének a helyét, és helyezi át nem szomszédos, esetleg egészen távoli, de azonos földesúrhoz tartozó faluhatárba. Tótszentpál korábban tűzifaszükség-letét Csömendről és a mai varjaskéri határban fekvő Nyír pusztáról szerezte be, ezután a kaposvári Esterházy uradalom erdeiben fogja faizási jogát gyakorolni. Táskái jobbágyok (Széchenyi birtok), a bizei és somogyvári erdőkbe járnak ezután tűzifáért. Nagygomba lakóinak (Deseő b.) a közeli Lók puszta és Kisgomba helyett Kelevízen jelölnek ki úrbéres erdőt. A tihanyi apátsághoz tartozó Teleki is a szomszédos Kötcse és Baráti erdeit használta, az Urbáriumban viszont a tihanyi apátság somogyi uradalmi központjában, Szántódon jelölnek ki számukra erdőhasználatot. Hasonló a helyzet a legelőbérletek területi eloszlásának átcsoportosításánál is. Geszti a szomszéd Bogát prédiumon gyakorolt legelőbérlete helyett a szintén Pcrneszi tulajdonban lévő Osztopán faluban és Kisalbert határában kap úrbéres legelőt.7 Az Urbárium által végrehajtott korábbi puszta- és határbérleti rendszerek megszüntetése és megváltoztatása nemcsak területi ill. birtokszempontokat érvényesített. A megváltozott határhasználatoknak a tartalma is más lett, a korábban pénzért, robotért, egyéb ellenszolgáltatásért másutt bérelt művelési ágak elve helyett az egységesített jobbágyszolgálatok fejében, ill. azok teljesítése érdekében a jobbágyot ingyen megillető szolgalmi jogoknak, legelőknek (a vajbeadás és állattartás biztosítása érdekében) és ingyenes faizásnak a gyakorlata és gondolata lépett, ott is, ahol a falu határában egyébként erre alkalmas erdőterület nem volt. Az úrbéres erdő használatáért, mint közismert, a telkes jobbágyok az Urbáriumban meghatározott, különféle viszontszolgálatokkal (pl. a telkes jobbágyok karácsonyra hordott ölfája stb.) tartoztak. Az Esterházy uradalomban fekvő Magyaregres lakói korábbi legelőhasználatukért pl. saját földesuruknak állatonként 5 dénárt fizettek, az Urbárium legelőhasználatukat ingyenessé teszi. Jellemző ugyanakkor az is, hogy a más határbeli bérletek megváltozása, vagyis a korábbi pusztabérletek megszüntetése főként a mintaterületen található nagybirtokon és középbirtokon fordul elő elsősorban. A birtokosoknak érdekében állt a más földesúr birtoka felé irányuló pusztabérleti rendszerek megszüntetése, hiszen a bérletek jelentős jövedelemforrástól fosztották meg, másrészt jobbágyfalvaik uradalmakba történő szervezésének a folyamata a faluhatárok helyett az uradalmi keretekben való gondolkozást kívánta meg (amely folyamat a 18. század közepén zajlott le), ami megegyezett az Urbáriumban megfogalmazott törekvésekkel. A három puszta és extraneus bérleteket, ill. földhasználatot ábrázoló térkép (IL, III., IV.) összevetéséből megállapítható, hogy az idegen határokban bé-