Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Szili Ferenc: Munkásság és műszaki értelmiség a Kaposvári Cukorgyárban a két világháború között
tudásáról, a későbbiekben pedig a vezetési módszeréről is számot adjunk. Osztrák származású lévén, vegyészmérnöki diplomáját a gratzi műegyetemen szerezte, majd 1889-től 1894-ig a Sopron melletti cinkfalvai cukorgyárnál, mint mérnök volt alkalmazásban. 1894. február i-én nevezték ki a MIR kaposvári cukorgyárába, amelyben 1922-ig igazgatóként, azt követően 1936-ig főigazgatóként vezette a gyárat. Részt vett a gyár építésében és annak berendezésében, a későbbiekben pedig a rekonstrukciós munkálatokban is. Kiváló mérnök volt, az 1933/34-es üzemévben országosan szabadalmazták a róla elnevezett Kladniggféle szárazderítési eljárást. 38 A gyár az ő szakértelmének és kitartó munkásságának eredményeképpen az 1929. és 1930. évi nagy rekonstrukció után az országosan is élenjáró cukorgyárak közé emelkedett. Utóda dr. Novacsek János lett, aki 1920—1922 között az újverbászi cukorgyárban vegyészként, 1924. március 1től 1925. szeptember 30-ig pedig a prágai Cukoripari Kutató Intézetben asszisztensként dolgozott. 1925 októberétől, 1926 márciusáig Csehszlovákiában a holici cukorgyárnak a fővegyésze és a finomítónak az üzemvezetője volt. Ezt követően 1926. augusztus i-től december 31-ig Angliában a Bary st. edmundsi cukorgyárában üzemmérnökként alkalmazták. Innen 1927. január i-én Franciaországba távozott, ahol az év május i-ig a Roye-i és Langueiul Ste. mariéi cukorgyárakban volt tapasztalatszerzés céljából. 1927. augusztus i-től 1936. augusztus 31-ig ismét az újverbászi cukorgyár üzemmérnöke, később pedig műszaki vezetője lett. 1936. szeptember 16-tól a MIR kaposvári cukorgyárában az igazgatói teendőket látta el. A fentiekből láthatóan a cukoriparban európai látókörrel rendelkezett, ezirányú tapasztalatait Kaposvárott is igyekezett hasznosítani. Korbuly József főmérnök, később pedig helyettes igazgató elméleti felkészültségéhez sem férhet kétség, 191 i-1912-ben a műegyetemen adjunktusként, 1912-től 1914-ig a Society St. Westinghousenál mérnökként, a világháború idején 1919-ig pedig a Ganz Danubiusnál volt alkalmazásban. Az 1940-es évek elején Kaposvárra kerülő W einrieb Bódog, 1938-1940 között a műegyetemen tudományos kutatóként dolgozott. A mérnöki gárdából hangsúlyozottan szeretnénk megemlíteni dr. Roboz (Rosenblüh) Erzsébet és Vavrinecz Gábor vegyészmérnökök tudományos tevékenységét. Vavrinecz 1924től, Roboz pedig 1929-től dolgozott a kaposvári cukorgyárban, a gyári laboratórium, illetve a béruradalomhoz tartozó, de a gyár területén lévő talaj laboratórium vezetőjeként. Egy évtizeden keresztül együttműködve, szinte kétszemélyes kutatócsoportot alkottak, a hazai de a külföldi, főleg német szakirodalmat is naprakészen olvasták, országos és nemzetközi konferenciákon előadásokat tartottak. Számos cikket publikáltak a Cukorrépatermesztés és a Kémia című, de más országos folyóiratokban is, tudományos kutatásaik eredményeit a külföldi rangos folyóiratok is közölték. A cukorrépa fajtaösszehasonlítással kapcsolatos majd egy évtizedes kísérleteikről is országos érdeklődésű tanulmányt tettek közé. Sajnos az egyre embertelenebbül érvényesülő antiszemitizmus elől Roboznak menekülnie kellett, 1940-ben ő is megtette a hontalanná vált kivándorlók szomorú útját és az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Mindössze 36 éves volt, távozásával egy ígéretesen induló tudományos karrier maradt Magyarországon befejezetlenül. A háború után - 1954-ben - Kaposvárról eltávozott Vavrinecz Gábor, 1960-ban abban az elismerésben részesült, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, életművéért kandidátusi fokozatban részesítette.
