Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Szili Ferenc: Munkásság és műszaki értelmiség a Kaposvári Cukorgyárban a két világháború között

dalmi tekintélye és az egyháznak: kilátásba helyezett anyagi dotáció, meggyőzte a város és az egyház vezetőit egyaránt a döntés helyességéről. A Hősök templomát 1925-1927 között építették, a cukorgyár jelentős anyagi támogatásával. Az egyházközségnek 100 millió koronát kölcsönöztek három évi törlesztésre.

9 A cukorgyár és az egyház vezetői kölcsönösen felismerték az egymásrautaltságot és az együttműködésből adódó lehetőségeket is. Boldizsár a cukorgyári fiatalokat a katolikus legényegyletbe és a leánykörbe, valamint a 687-es számú Szent Alajos cserkész csapatba tömörítette, amelyekben ők vallásos szellemben művelődhettek. „Az itteni városrészben működő legényegylet összetartja a fiatalságot s előadásokkal foglalkoztatja, hogy ne járjanak a városba, a kocsmába és a munkásotthonba"

10 írta Kladnigg egyik jelentésében a 30-as évek elején. Ekkor a cukorgyári munkások munkaidejét - a gazdasági világválság hatására - átmenetileg 6 órára redukálták, közülük pedig többet el is bocsájtottak. A legényegyletbe tömörítették tehát ezeket a fiatalokat, ügyelve arra, nehogy azok politizáljanak. Ez a törekvés egy tudatos, tervszerű és átgondolt koncepció alapján valósult meg, ahogy azt a gyár krónikásai 1934-ben nyíltan be is vallották, hangsúlyozva, hogy a gyár ,,a fogékony ifjú lelkeket nem engedi át más, esetleg tévutakon vezető eszmék hirdetőinek, hanem oly egyesületekbe tömöríti, amely egyesület célkitűzéssel Istenért, hazáért, királyért becsülettel harcolni, becsülettel élni tud."

11 A Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezetek így nem is tudták áttörni azt a mesterségesen épített falat, amellyel a gyári munkásokat szinte hermetikusan elszigetelték mindennemű politikai megmozdulástól, főképpen a radikális eszméktől. A munkások szabadidejének a megszervezése, lényegében a teljes politikai paszszivitásuk érdekében történt. Ez kitűnik Kladnigg 1924-ben írt egyik jelentéséből is, amelyben tiltakozott; a központ azon törekvései ellen, hogy a députât földek helyett a munkásokat készpénzzel akarták kárpótolni. Ennek — írta levelében - káros hatása lenne, mivel a munkások szabadidő felett rendelkezve, esetleg politizálnának. „Viszont rendkívül jó, hogy députât földet adunk részükre, mert így esténként a munka után ott eldolgozgatva, nincs idejük különféle nem nekik való szakszervezetbe járni."

12 Természetesen egyéb eszközöket is igénybe vettek a munkások manipulálása érdekében. A Tanácsköztársaság leverése után gombamódra szaporodtak el - országosan is - a különböző sportegyesületek, amelyeket nem titkoltan politikai szándékokkal hoztak létre. A kormányzat szerint „a régi, a rossz, a lelkileg, testileg elsatnyult nemzedék okozta összeomlást, csak egy új lélekben, testben épp, erős nemzedék hozhatja rendbe."

13 Kladniggot a forradalmak rendkívül érzékenyen érintették, ezért kezdetben még a sportmozgalmak támogatásától is elhatárolta magát. 1920 nyarán Somogy és Baranya vármegye Katonai Parancsnoksága felhívást intézett az intézmények és a gyárak vezetőihez, hogy támogassák egy Kaposvárott létesítendő 12 napos sportvezetői és cserkészparancsnoki tanfolyam megszervezését. Az igazgató ekkor még tartózkodóan elzárkózott ennek támogatásától arra hivatkozva, hogy „munkásainak nagy része még mindig nem gyógyult ki a szocialista-kommunista eszmékből, s így a szóbanforgó sportszervezetbe való tömörülések egyelőre még nem időszerűek."

14 Az 1921. évi LII. tc. 7. §-a a vállalatoknak előírta, hogy alkalmazottjaik és munkásaik részére teremtsenek sportolási lehetőséget, mégpedig sportpályák, fürdők, gyakorlóterek stb. létesítésével.

15