Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)
kct (kommunizmus, zsidók, szabadkőművesek, francia liberalizmus, politikai katolicizmus, univerzalizmus). Tudatában kell lennünk, hogy a mi küldetésünk az is, hogy neosak megtartsuk földünket és németségünket, hanem támadásba lendüljünk !" Ebben a szellemben dolgozták ki a Szövetség részletes oktatási tervét (Schulungsplan) az egyes félévekre, illetve a külföldi-német diákok kezébe adott „oktatólevelek" (Schulungsbrief) sorozatát. 103 Kánya külügyminiszter 1935. november 16-án kérette magához a budapesti német követet, hogy kezében tartva egy többoldalas gépírásos kimutatást, elősorolja a magyarországi német mozgalom radikálisainak juttatott németországi pénztámogatás ismeretessé vált tételeit. Eszerint Köhler egyetlen hónap alatt 1120 pengőt folyósított fizetéskiegészítés címén a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület titkárainak, és 500 pengőt ösztöndíj címén a hazai egyetemeken és főiskolákon tanuló német fiataloknak. Ez utóbbiak részére német birodalmi eredetű pénzen Budapesten internátust tartanak fenn, ahol „egyes, a birodalmi németséggel összeköttetésben álló magyarországi németek rendszeres előadásokat tartanak abból a célból, hogy a német mozgalomnak később kiképzett agitátorok álljanak rendelkezésére". Rámutatott, hogy „az egyes sváb falvakban működő bizalmi férfiak, egyszerű parasztok, szintén pénzbeli támogatást kaptak". Közölte Mackensennel : megállapítást nyert, hogy e titkos külföldi pénztámogatást dr. Heinrich Köhler, Budapesten élő német állampolgár, gazdasági laptudósító folyósítja, mégpedig céltudatosan oly módon, hogy ezzel kifejezetten a Basch-féle szélsőséges irányt erősítse. Köhler tevékenysége a magyarországi németség tudomása szerint is annyira szorosan kapcsolódik nemcsak a VDA-hoz, hanem a német nemzetiszocialista párthoz, az NSDAP-hoz is, hogy őt „a magyar Habichmak nevezik". (Theodor Habicht Ausztriában pénzelte a náci mozgalmat). Kánya kijelentette, hogy Köhlerék - a Budapestre látogatott Hasselblatt támogatásával • szinte terrorizáló agitációt fejtenek ki a Basch-Huss-féle irányzat érdekeben. Mint mondotta, „a magyar kormány ugyan könnyen tudna végezni ezzel az agitációval, mégis szívesebben látná, ha az erélyes rendszabályoktól eltekinthetne azáltal, hogy a kérdés békés úton rendeztetnék". Főleg: „nagyon lekötelezne minket a német kormány, ha eme pénzsegélyek folyósítását mielő'bb betiltaná". 104 Mackensent rendkívül kínosan érték Kánya közlései, amelyekből láthatta, hogy „a nyíltan két táborra szakadt Magyarországi Német Népművelődési Egyesület soraiban történt árulás most már pontos anyagot játszott kezére a magyar kormánynak a fizetések fajtáiról, terjedelméről és nagyságáról". Természetesen tagadta, hogy bármiről is tudomása volna, de a Külügyi Hivatalnak küldött jelentésében csak Kánya tapintatának tulajdonította, hogy nem feszegette a követség szerepét ebben a pénzelésben, hiszen a magyar külügyminiszter nyilván jól tudta, hogy „a mai deviza-helyzet és átutalási nehézségek mellett a birodalomból ilyen mennyiségű pénzt nem is lehet másként Magyarországra juttatni, mint a hivatalos futárral". Mackensen azt állította, hogy Kohlért csak mint a Deutscher Landwirt budapesti tudósítóját és mint különböző németországi gazdasági szervek itteni képviselőjét ismeri, akit ebben a minőségében legutóbb még a kormánybizottságok tanácskozásaiba is bevontak. Hasselblatt kifogásolt budapesti ténykedésével kapcsolatban pedig azt jegyezte meg, hogy nem járt titkos utakon, hiszen Patakyt is felkereste. Mackensen azt indítványozta Kányának, hogy az előadott panaszokat a Pataky-Roediger eszmecsere következő', berlini fordulója során vitassák majd meg, a magyar külügyminiszter azonban ragaszkodott ahhoz, hogy
