Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936)

tette azt, hogy a német szavazókat egységesen a kormánypárt támogatására kötelezte volna: ellenkezőleg, azt az utasítást adta, hogy mindenütt annak a pártnak a jelöltjeit támogassák, akiktől leginkább várható a német érdekek, követelések támogatása. Csupán a kormány magatartásának befolyásolására, vagy a kormány eljárásával elégedetlenkedve hangoztatta azt a lehetőséget, hogy mozgalmának jelöltjeit a kormánypárttól függetlenül, vagy éppen ellenzéki programmal küldi a választási harcba. De tisztában volt azzal, hogy az nem bíztatna sikerrel, s a német követség is óva intette attól, hogy ilyen lépéssel barátságtalanná tegye a német-magyar viszonyt. A Bleyer halála utáni első alkalommal azonban, amikor új parlamenti választásokra került sor, a betegszabadságáról 1935. március közepén Budapestre visszaérkező Mackensen követ már azzal a befejezett ténnyel találta magát szemben, hogy a magyarországi német mozgalom választási önjelöltjei - mert hiszen a belső ellentétek elmélyülése folytán egységes állásfoglalás nem volt kialakítható - az ellenzéki Kisgazdapárt jelöltjeiként lépnek fel (csak Georg Stumpf jelöltette magát egy másik ellenzéki párt, a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt programjával, az cleki választókerületben). A Kisgazdapárt jelöltjei közt más németek, illetve német származásúak is szerepeltek: így - a német mozgalomhoz igen közel álló - Sauernborn Károly a bácsalmási, Klein Antal a tolnai, Lang Lénárd a nezsideri, Riesz Ádám a villányi választókerületben. A Német Népművelődési Egyesület elnöke, Gratz Gusztáv, liberális párti jelöltként indult a budapesti északi választókerületben, az egyesület igazgatója, Pintér (Binder) László pedig kormánypárti jelöltként a zurányiban. A kormánypárt - bevált gyakorlatához híven - több német származású jelöltet is indított, így Czermann Antalt a móri kerületben. Amikor Kussbach, Bäsch, Török és Teppert az ellenzéki Kisgazdapárthoz fordultak, amely a német parasztság szavazatai megszerzése érdekében örömmel fogadta őket, bizonyára szerepet játszott elhatározásukban az a benyomás, hogy a kormánypárt, amely a közvéleményre való tekintettel ezúttal vonakodik a hamis prófétáknak nyilvánított radikális német nemzetiségi vezetőket saját jelöltjeiként elfogadni, nem fogja különösebben zokon venni, ha azon Kisgazdapárt jelöltjeiként lépnek fel, amely sokkal inkább Bethlennel és táborával, mint Gömbössel és reformterveivel szemben mutatkozott ellenzékinek. Mint ismeretes, eléggé elterjedt volt az a vélemény, hogy a Kisgazdapárt választási kilátásai igen kedvezőek. Attól függetlenül, hogy a Kisgazdapárt várakozásai mennyiben voltak megalapozottak, s mennyire kellett Gömbösben általában is csalódniuk a választások során, annyi bizonyos, hogy Eckhardt kirívóan nagy baklövést követett el azzal, hogy a nemzetgyalázás címén első fokon elítélt Bäsch kisgazdapárti jelölésére vállalkozott. E lépésének olyan kedvezőtlen visszhangja támadt, hogy következményeitől tartva Eckhardt mihamar visszavonta Bäsch jelölését, s így Bäsch végül is független jelöltként lépett fel a bonyhádi választókerületben.

24 A kormány mindent elkövetett, hogy a német választókat az anyanyelvi jogok biztosításának ígéretével, s ugyanakkor a hamis próféták megbélyegzésével eltántorítsa a kisgazdapárti német jelöltektől; Bäsch megbuktatását pedig egyenesen presztízs kérdéssé tette. A választásokat megelőző időszakban német nyelvű beszédet tartott Tolna megyében Gömbös miniszterelnök Gyönkön, Kozma belügyminiszter pedig Bonyhádon, ahol a béke és nyugalom megzavarásával vádolta Bäsch választási agitációját, amely mögött, mint mondotta, külső befolyás áll, s amely alkalmas a német lakosság államhűsége megrendítésére. Bäsch clle-