Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Borsa Iván: A szenyéri uradalom 1524-i összeírása

A SZENYÉRI URADALOM 1524-1 ÖSSZEÍRÁSA BORSA IVÁN Amikor Bakócz Tamás bíboros esztergomi érsek a szenyéri uradalmat vég­rendeletileg az esztergomi káptalanra hagyta, az uradalom birtoklásával össze­függő iratok a volt birtokosok néhány más iratával együtt az esztergomi kápta­lanra szálltak. Ettől kezdve a szenyéri uradalommal kapcsolatos iratok már a káptalan mint tulajdonos tevékenysége során jöttek létre és maradtak ránk a káp­talan iratai között. Az uradalom Mohács előtti iratanyagáról készült 341 kivonatot (regesztát) évkönyvünk 9. és 10. kötete közölte. Ilyen kivonat készült minden olyan oklevél­ről, amelynek teljes szövege ránk maradt. Az egyes regeszták készítésénél fontos szempont volt, hogy ezek tartalmazzanak minden személy- és helynevet s min­den olyan adatat, amely Somogy megye története szempontjából érdeklődésre tarthat számot. Ezt a követelményt egy irat esetében nem sikerült érvényesíteni. Az 1524. június 15-i keltezésű, négy félbehajtott ívpapírból készített füzet ugyanis nemcsak terjedelménél, hanem rendkívüli adatgazdagságánál fogva sem volt a többi irattal azonos módon feldolgozható. A füzetről ezért csak rövid, tartalom­jegyzékszerű ismertető készült (10. kötet 147. lap 335. sz.). A füzet három részre tagolható. Az első két lapon az egyes birtokok volt, és az összeírás időpontjában meglevő tulajdonosait ismerhetjük meg. A 3-10. la­pon az egyes birtokok jobbágyainak és zselléreinek nevét és szolgáltatási köte­lezettségeik részletes leírását olvashatjuk. Az utolsó rész (11. lap) a várkastély ingóságainak és a gazdaságnak leltára. Az összeírás adatgazdagságán kívül külön figyelmet érdemel az a körül­mény is, hogy jobbágynévsorokat is tartalmazó urbáriumok ebben a korban rit­kaságnak számítanak. Ezek a körülmények indokolják, hogy ezt a nemcsak hely­történeti szempontból fontos forrást teljes szövegével és magyar fordításban ad­juk közre. Az összeírás létrejöttének előzményéhez tartozik, hogy Szatmári György esztergomi érsek mint Bakócz Tamás végrendeletének első végrehajtója 1522. ok­tóber 2-án Szenyér várkastélyt és tartozékait officiolatusként Felpéci Gergely de­áknak adta át azzal a feltétellel, hogy évente 200 magyar forintot fizet a kápta­lannak, és ha a várkastélyt visszakérik, azt visszaadja (10. kötet 146-147. lap 334. sz.). Erre került sor 1524. június 15-én, amikor a káptalan két tagja visszavette az officiálistól a várkastélyt és tartozékait. Ez a jogi aktus volt az, amely az ösz­szeírást létrehozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom