Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. (Második közlemény)

közutakról a MÁV-nál olcsóbban szállító gépkocsi vállalatokat kiszorítsa. A kezdeti néhány évben a MA VART elsősorban teherfuvarozással foglalkozott, több járata vegyes (teher-személy) forgalmú volt, és már az 1920-as évek végén is indított néhány autóbuszjáratot.

19 Néhány éven belül, az 1930-as évek elején már az autóbusz közlekedés vált az állami cég főprofiljává. A MAVART 1934 végétől MÁVAUT néven ismert jogutódja ugyan gyorsan fejlesztette hálózatát, de a magánvállalkozók száma is szépen gyarapodott. Szükség volt még a magántőkére, különösen a MÁVAUT számára nem sok nyereséggel kecsegtető rövidebb vonalakon. Ebben a fázisban, az 1930-40-es években oly nagy területek várták az autóbuszhálózatba való bekapcsolásukat, hogy bőven volt még terület mindkét szektor vonalainak fejlesztéséhez. A MAVAPT-tal szembeni egyensúly fenntartása érdekében a magánvállalatok már 1933-ban létrehozták érdekképviseletüket, a KÖGE-t. A magyar törvényhozás még az 1930. évi XVI. tc.-kel alapvetően szabályozta a közhasználatú gépjárművállalatok helyzetét, ez tette lehetővé a magánvállalatok szervezett összefogását. A KÖGE (Magyar Közhasználatú Gépjárművállalatok Országos Egyesülete) alapszabályait a 140976/1933. BM sz. rendelettel hagyták jóvá. Az egyesületen belül bérautó és autóbusz szakosztály működött. (Az előbbi vezetőségében Somogy megyéből Tanács István balatonföldvári jószágigazgató foglalt helyet.) Kétségtelen, hogy ahogy a teherautóforgalomban a MATEOSZ (a Magyar Teherautó Fuvarozók Országos Szövetkezete), úgy a bérautó (taxi) és autóbusz forgalomban a KÖGE képes volt a magánszektor MÁVAUT általi kiszorítását megakadályozni. Sikerült elfogadtatni a kormánnyal egy olyan álláspontot, hogy a rövidebb vonalakra a MÁVAUT nem fog kiterjeszkedni, és ha már privát kézben üzemelő fővonalra az állami vállalatnak szüksége lesz, úgy csak teljes kártérítés után léphet a régi cég helyébe. A közlekedési minisztérium szóbeli ígérete azonban nem biztosított elég garanciát, mivel a hivatkozott 1930. évi XVI. tc. még a megbízható és jól működő autóbuszvállalatok megszerzett jogait sem biztosította. Ezért sürgette a KÖGE 1941-ben a MÁVAUT vonalak végleges kijelölését, a törvény revízióját, hogy ,,a jelenlegi bizonytalanság megszűnjön, és az autóbuszvállalatoknak-ne kelljen állandó rettegésben élniök amiatt, hogy az államvasutak autóbuszüzeme vonalaikra előbb-utóbb ráteszi a kezét."

20 3. Vonalnyitási engedélyezések Ismereteink szerint az első autóbuszvonal, amelynek létrehozásával már az első világháború előtt foglalkoztak, a kaposvár-somogyszili volt. Egy 1912. évi újságcikk

21 lakonikus rövidségú hírben közölte, hogy e vonalon autóbuszt kíván járatni egy magáncég, és hogy a buszt már megrendelték. Sajnos, a tervre később nem tért vissza a sajtó, így nem tudjuk, hogy megvalósult-e a terv még a háború előtt. (A baranyai és zalai hasonló időszakból származó tervek sorsát ismerve, nem tartjuk valószínűnek, hogy akár magánvállalkozók, akár a posta az 1920-as évek előtt működtetett volna menetrend szerinti távolsági buszjáratokat.) Az 1920-as években viszont a posta már közlekedtetett olyan autóbuszokat, amelyek személyszállításon kívül postaküldeményeket is szállítottak. Levéltári iratokban csak kevés nyomát találtuk a felszabadulás előtti autóbuszvonalak létrehozásának, pedig elvileg mindegyiket engedélyeznie kellett a kereskedelemügyi miniszternek, ill. a megyének. Ennek ellenére a megye Hi-