Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. (Második közlemény)
legjobban, hiszen a szekereken utazókat és szállítókat sohasem'kényeztette el megyénk sima, szilárd burkolatú utakkal. Széchenyi Bertalan gróf felsősegesdi nagybirtokosnak az utak tűrhetetlen állapotáról panaszkodó levele az alispánhoz csupán egy jelzés a sok közül. 3 A gróf leveléből kiderül, hogy bár többek között már a püspök, a minisztériumi küldött is gépkocsival közlekedett vidéki útjain, azonban azzal nem minden községet lehetett elérni. Amikor pedig a személyautókkal kipróbálták a kátyus-sáros szakaszokat, a majorokból kellett igás segítséget kérni kivontatásukhoz. 1932-ben egy olyan autóúttérképet adtak ki/ 1 amelynek kategóriáit nem rendűség, hanem közvetlenül az út kiépítettségének foka alapján különítették el (3. ábra). A „legjobban épített országutak (műutak)" kategóriájába továbbra is csak a megyeszékhelyt érintő állami út és az időközben teljes hosszában elkészült Balaton menti betonút, valamint a pécs-szigetvári út akkor még megyénkhez tartozó néhány km-es szakasza tartozott. Az „épített országutak" közé nagyrészt azokat sorolja, amelyeket 1926-ban másodrendű autóútnak tekintettek, bár érthetetlen hiányok is vannak. Pl. hiányzik a kadarkút-kaposfői, pusztaszemcs-száatódi, siófok-daránypusztai, juta-öreglaki, kaposszentjakab-batéi, barcs-darányi szakasz. A legalacsonyabb kategóriába 1932-ben a „legalább kavicsozott utak" tartoztak, amelyekről azt írja a jelmagyarázat, hogy ,, . .. használhatóságuk változó, állapotuk felől ajánlatos érdeklődni". Ezek részben azonosak az 1926-ban jelölt harmadrendű utakkal, de néhányuk a korábbi másodrendű utakból degradálódott. (Nagykanizsa-surdi, kapolypuszta-koppánymegyeri, surd-csurgói, somogyszob-nagyatád-babócsai, balatonszentgyörgy-marcali.) Ugyanakkor „megszűnt" a lábod-visontai, barcs-csokonyai, homokszentgyörgy-Iadi, símonfa-mozsgói harmadosztályú útszakasz. Űj autóút csupán néhány rövid szakaszon mutatkozik (kaposvár-szenna-zseliskisfaludi, igal-somogyszili). Az 1934-es év fordulópontot jelentett az úthálózat hierarchikus besorolásában. 5 Ekkor állapították meg hivatalosan a főközlekedési hálózatot három kategóriában (4. ábra). Ettől kezdve megyénkben egy számjeggyel jelzett elsőrendű főközlekedési út a Balaton menti betonút (7. sz.), két számjeggyel jelzett másodrendű főközlekedési út lett az egykori állami út (65. sz.) - de most már Dombóvár és nem Pécs felé -, valamint a kaposvár-szántódi (66. sz.) megyei út, három számjeggyel jelzett harmadrendű főközlekedési úttá nyilvánították a kaposszentjakab-pécsi (641. sz.), a pécs-barcsi (643. sz.), a szigetvár-kaposvári (664. sz.), a szigetvár-nagybajomi (645. sz.), a barcs böhönyei (646. sz.), az iharosberény-csurgói (648. sz.), a nagykanizsa-gyékényesi (649. sz.), a kaposvár-baiatonboglári (651. sz.), a balatonkeresztúr-böhönyei (652. sz.), az öreglak-marcali-komárvárosi (653. sz.), az igal-kocsolai (623. sz.) és a siófok-tamási (622. sz.) megyei utakat. Egy évvel később, az 1935-ben kiadott úthálózattérképen 6 újdonság, hogy a 646-os számjelzést most a vízvár-háromfa-böhönyei, a 647-est a barcs-babócsa -háromfai út viseli. Ugyanebben az évben útállapottérkép 7 is készült, amely az utakat az útburkolat minőségétől függő használati értékük szerint öt minőségi kategóriába sorolta. Rendszerezése csak annyiban eklektikus, hogy az első kategóriát még rendűségi alapon fogalmazta meg. Összevetve a két 1935. évi térképet (5. és 6. ábra) nemcsak az állapítható meg, hogy a két hálózat kiterjedésben nem fedi egymást, hanem az is, hogy az utak rendűségét gyakran azok minőségétől függetlenül állapították meg. Kiderül,
