Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban (Kilencedik közlemény)

A SOMOGYI KONVENT II. ULÁSZLÓ-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN (Kilencedik közlemény) Kivonatokban közzéteszi KOMJÁTHY MIKLÓS A somogyi konvent 1505-ben kiállított okleveleinek kivonatait kapja kezébe most az olvasó. Abból az esztendőből, amikor már nyilvánvalóan megmutatkoztak a monostor hanyatlásának jelei. Mint ismeretes, az 1508-as canonica visitatio sötét képet festett a somogyvári dombon álló, valaha virágzó szerzetesház, a francia kereszténység messze keletre előre tolt bástyájának életéről. Annál feltűnőbb, hogy a konvent romlásának ebből az idejéből (olv. Évkönyvünk I. köt. 32-33. 1.-t) két szép, gondos kiállítású, majdnemhogy díszes kiváltságlevél maradt fenn (Dl. 101374. és Dl. 103073.). E tény, mutatis mutandis, némiképpen emlékeztet arra az ugyancsak feltűnő jelenségre, amelyről Szentpétery-Borsa IV. László-kori oklevelei Kritikai Jegyzékének ismertetésében (Levéltári Közlemények XXIV. - 1963. - évf. 286. 1.) szóltam. Nevezetesen, hogy a „nomád" király kancelláriájából számos, díszesebbnél díszesebb, a reneszánszkori címereslevelckig szépségben felül nem múlt privilegialis került ki. A most kivonatban közlésre kerülő oklevelek szokványos, magánjogi ügyletekről szólnak: adás-vételről, örökadományról, zálogolásról, birtokosztályról stb. A legutóbb felvázolt Fegyverneky-ügy (XI. Évkönyv 47-51. 1.) folytatásáról ez évből nem maradtak adatok a konvent okleveleiben. (Egyébként más fondokban és állagokban tovább kutatok erre vonatkozóan.) A magánjogi ügyletekről szóló oklevelek közül különösen figyelemreméltó az 1505. július 7-én kelt oklevél (Dl. 67874.). Nemcsak az ügy, hanem a róla kiállított okmány fogalmazásának rendkívüli bonyolultsága miatt is. Az utóbbi körülmény lehet már a konventnek a díszes oklevelekkel ellentmondásban álló, hanyatlási tünete is. Hely- és dűlőnevekben nem oly gazdagok a mostani oklevelek, mint az eddig publikáltak. Kivétel talán az 1505. április 7-i (Dl. 49355.), amely Kaposfő és Kaposmérő határára vonatkozóan tartalmaz érdekes adatokat. Az oklevelek szereplői közül, nem egy, már korábban közzétett oklevelekben is előbukkant. így a Kalachaffalwa-i Kalachá-k egy hatalmaskodási eset kapcsán 1520-ban (I. köt. 28. kivonat), a Korothna-iak 1516-ban, amikor Korothna-i István özvegye, Ilona asszony kivont karddal állt ellen a birtokbaiktatásnak (I. köt. 4. kiv.). 1496-ban Korothna-i István nádori emberként idézésben vett részt (VII. köt. 42. kiv.). Korothna-i István és Gergely 1503-ban egy zálogügyben szerepelt (XI. köt. 91. kiv.). Az Ipolthfalwa-i Ipolthffyak 1503-ban, ill. 1504-ben egy meghiúsult birtokbaiktatás szenvedő hősei (XI. köt. 92. és 93. kiv.). 1504-ben a Fanch nemzetségbeliek és a türjei prépost közt létrejött egyezményről esett szó (XI. köt. 96. kiv.). 1504-ben Me-