Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Kanyar József: Az 1858-as „iskolabevallások" Somogy megyében

kumentumaivá váltak a római katolikus népiskoláknak, a katolikus oktatásügyévszázadok óta jogbiztosító és jogmegállapító dokumentumai: a canonica visiták után. Az oktatás- és kultuszminisztérium Z. 21278/1856. sz. leirata (amely 1857. február 14-én érkezett a megyébe a soproni helytartótanácsi osztálytól 1366. szám alatt) 1856. szeptember 20-án látott napvilágot, elrendelve benne a koronaországok katolikus, görögkeleti és izraelita népiskoláiról szóló „bevallásokat". A rendelet mellékletét képező A) mintalap Magyarországra, B) a Szerb vajdaságra és a temesi bánság területére készült, a C) pedig Horvátország és Szlavónia részére. A il. §-ból álló rendelkezés első paragrafusa csak az említett felekezeti népiskolákról rendelte el az „iskolabevallásnak" nevezett okiratok elkészítését, amelyekben a népiskolákra vonatkozó „leglényegesebb külső körülmények" : 1. az iskola dotálása, s 2. a tanszemélyzet nyilvántartása foglaltak helyet. Az iskolabevallásokat a magasabb elemi iskolákról is el kellett készíteni, amelyeknek a tanítói meghatározott összegű fizetést kaptak az alapítványokból vagy más pénzalapból. A rendelet mellékletében közreadott minta alapján kellett a bevallásokat kitölteni. A formulákat a helytartóság másképp írta elő a görögkeleti és az izraelita iskolák számára, azok egymástól eltérő körülményeinek a figyelembevételével. A mellékelt formulák pontos kitöltését nyomatékkal hangsúlyozta a rendelet, mindenkor üresen hagyatván azokat a rovatokat, amelyek bizonyos iskolákra nem vonatkoztak. így kellett eljárni azon esetekben is, amikor az iskolai szolgálathoz nem kapcsolódott mcllékszolgálat vagy a tanító a saját házában lakott, vagy az oktatás azon kívül (excurrendo) folyt. A megküldött - négyoldalas nagyalakú - formanyomtatvány felvételénél közre kellett működniök a szolgabíráknak, az iskolakerületek felügyelőinek, a helyi lelkésznek és tanítónak, az iskolaközség elöljáróságának (helyi bíró és esküdt), s a világi iskolai elöljárónak. Ahol az iskola „védura" ismert volt, ott annak személyét vagy meghattalmazott képviselőjét is meg kellett hívni a hivatalos eljáráshoz. A több tanítós iskoláknál (5. §) elkülönítve kellett feltüntetni a tanítók jövedelmét. A rendelet 6. §-a előírta a szolgabíráknak, hogy ügyeljenek az iskolai járandóságokra, amelyeket eredeti okiratok alapján (egyházlátogatási jkv-ek, alapítványi levelek, iskola létesítési jkv-ek stb.) kellett belefoglalni az iskolabevallásokba. A 4 példányban - bélyegmentesen - elkészített, azonos szövegű okirat egyik példányát a minisztériumban, a másikat az állami könyvelőségen, a harmadikat az iskolában, a negyediket pedig az iskolaközségben helyezték el. Az iskolák számára szolgáló példányt az iskolakerületi felügyelő levéltárában őrizték. Az okmányokról a tanítónak hitelesített másolatokat kellett készíteni. Amennyiben lényeges változások történtek az iskolai jövedelemben, úgy új iskolabevallást kellett készíteni. A rendelet végrehajtásával a minisztériumnak az volt a szándéka, hogy az anyagi dotáción felül 1. szabályozza a beiskolázást s 2. az oktatás beosztását, 3. a rendelkezésre álló iskolai dotációt javítsa s végül 4. ügyeljen arra, hogy a megélhetéshez nélkülözhetetlen jövedelmet a tanító mindenkor megkaphassa.