Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága
fegyveres védelmével. Tolnában Fördős István alispán, Fejérben pedig Boross Mihály másodalispán voltak július végén, augusztus elején a segítőtársai. Balatonfüreden való tartózkodásakor, augusztus io-én falragaszt készített „Somogy megyei Polgártársaim!" megszólítással. Az 1-8 pontban felsorolta a császári megszállókkal szembeni kötelező magatartást. Utolsó üzenetének soraiban megindokolta, hogy miért hagyta el Somogyot és azzal búcsúzott, hogy nemsokára ismét látják egymást. Kérte, hogy legyenek bizalommal hozzá „ . . . ki minden lépését aztán is oda irányítandja, hogy a hon javárai működése által bizalmatokat, szereteteket kiérdemelhessem. Nemzetünk ügye nem bukhat, mert szent, s így Isten ügye." m Noszlopy július végétől augusztus i6-ig, mint a „Dunántúli alsó megyék kormánybiztosa" intézkedett, szervezett, toborzott, és a szabadságharc szolgálatába állított minden erőt. A megyékben bizottmányi gyűléseket tartott, a csüggedőkbe reményt öntött határozottságával és fellépésével. Még az utolsó napokban, augusztus 15-én Veszprém megyében, zászlóalja az ellenséget nyugtalanította, zsákmányolt és lefoglalt bécsi szállítmányokat. 195 Veszprémben érte a világosi fegyverletétel híre, miközben Meszlényi alezredes kétezer emberrel Székesfehérvár felé indult toborzásra és az ellenség felderítésére. Katonái Noszlopy egységeivel találkoztak és Klapka meghívását Komáromba közvtítették. Noszlopy ezután Veszprémben Mednyánszky alezredessel találkozott és átadta a 127. zászlóalj parancsnokságát. Ekkor lehetővé tették a hazamenetelt azoknak, akik nem akartak harcolni tovább. Csak nagyon kevés honvéd hagyta ott az egységét és tért ekkor haza. Augusztus 19-én Zircen csatlakozott - Szinnyei szerint - Noszlopy utolsó egysége is a komáromiakhoz. Mednyánszkyval a 8 napi komáromi fegyverszünetet kihasználva, augusztus 21-én értek be a várba. 196 Ezután két zászlóalját képezték a komáromi őrségnek. Klapka szerint ,,csak egy része volt rendes fegyverrel ellátva, nagyobbára kaszákkal és csépekkel felfegyverzett újonchonvédek valának, velük 100 ló, egy fa és egy ércágyú." 19 ' 7 Noszlopy Gáspár testvérével együtt nem ment a komáromiakkal. A veszprémi püspöki várban elbúcsúzott bajtársaitól és ezután a bujdosást, a földalatti fegyveres ellenállást választotta. 198 JEGYZETEK 1. K(olmár): Somogyból, februárban. Közlöny, 1849. február 28. 2. Hajdú megyei Levéltár: Debrecen város Piac utcai kapu őrállomás napló könyve, 1849. 2594. szám alatt. 3. Noszlopy Antal: Az 1848-49-ki dunántúli önvédharc pótrajzul az általános magyarhoni önvédharc történetéhez. 84. old. Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága adattára. (Tovább.: Noszlopy A.: Önvédharc.) 4. Uo. 85. p. 5. Somogyból. Közlöny, 1849. március 6. 6. Országos Levéltár (Továbbiakban: OL.): Az 1848-49. minisztériumi iratok. (H. 96.) Országos Rendőr és Postaosztály. Nem iktatott iratok. 1. csomó. 312-313. p. 7. Noszlopy A.: Önvédharc. 84-88. p. 8. Uo. 88-89. p. Noszlopy Antal visszaemlékezései. Adalékok az 1849. évi dunántúli népfelkelés történetéhez címmel szemelvényesen Vörös Károly közölte, a Századok 1953. 2-3. számában. Ez a rész 347-376. oldalon található.
