Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága
selön kívül a megye vagyonosabbjai nem jelentek meg. Július 24-én Somogyot már 9000 főnyi ellenség vette körül, írta Noszlopy. Kanizsát ezen a napon Buries generális megszállta és Iharosberényben is megjelentek a szálláscsinálók. 182 A megye katonai megvédését a kilencszeres fegyveres túlerővel szemben, Noszlopy nem vállalhatta. A népfelkelés katonai ereje lőfegyverek nélkül pedig minimális volt. Noszlopy Zambelli ezredest kérte, hogy támogassa Dél-Dunántúlon, aki július 24-én a bekerítés veszélyére hivatkozva visszautasította, főleg azért is, mivel egyetlen ágyúja sem volt. 183 Mikor Nugent meghallotta, hogy Noszlopy tízezer felkelővel és 1400 honvéddel, huszárokkal és ágyúval várja, óvatosan Böhönyéig vonult, és Dondorfot ezredével Kaposvár irányába küldte. 184 Július 31-én 13 órakor Kaposvárt másfélezer lovassal, kétezer gyalogossal és il ágyúval megszállta Buries vezérőrnagy. Noszopy terve megegyezett a július 29-én Szemere levelében írtakkal; elhagyja egységével a megyét és Bajánál, vagy Bezdánnál a Dunán átkel és a Tiszán pedig ott megy át, ahol a legbiztosabb. „Ha a holnaputáni csata itt lesz és rosszul üt ki, csak a Tiszán túl, a baloldalán találkozunk" - írta Szemere. 185 Noszlopy július 26-án, a népfelkelőket hazabocsájtván, Gölle-Döbrököz-Szekszárd vonalában elhagyta szülőföldjét. Göllén 26-án, „Somogy megye lekes polgárai, barátaim!" megszólítással levélben indokolta meg, hogy miért hagyta el Somogyot. Noszlopy a katonai túlerőre és arra, hogy sietnie kell, mert 3 nap múlva a Dunán való átkelés - Zambelli ezredesre hivatkozva - „köztünk s magyar hadtest közti közlekedés is elzárathatik". im Noszlopy és Zambelli számításait az ellenség keresztülhúzta, mert július 27-én 18 órakor ezrednyi lovassal, másfélezer gyalogossal és 6 ágyúval Baját megszállta. Erről Noszlopy Bonyhádon, július utolsó napján értesült. 187 Innen két napi várakozás után visszatért, majd seregét Somogy felé indította, ahonnan közben az ellenség déli irányban elvonult. A fáradhatatlan Noszlopy újabb somogyi népfelkelésen törte a fejét, amit a július 29-i falragasz fogalmazványa Szekszárdról, „Somogyi Polgártársak!" címmel mutat. Beszámolt a szomszéd megyékből hozzácsatlakozott honvédekről, és felszólította őket: „Siessetek Kaposvár alá, küzdjük ki a diadalt - mire a múlt héten elleneink nem nyújtottak alkalmat,"^ Eljutott augusztus 5-én Tabra, ahol két napig állomásozott. Az itt kiadott rendeletében megtiltotta a császáriak kiszolgálását, rendeleteiknek a végrehajtását. 189 A több példányban leírt rendelet az ellenség közeledése miatt nem juthatott el a címzettekhez. Még augusztus 4-én, Iregen elhatározta, hogy a Balaton északi partjára megy és Tihanynál tartja magát. Első gondolata az, hogy Tihanyt megerősíti és ott védekezik. 190 Amikor augusztus 7-én dereglyéken és a Kisfaludy gőzösön átkelt miközben a császáriak a nyomukban voltak -, belátta, hogy Tihanyban napokig sem tarthatja magát. Balatonfüredre ment zászlóaljával, ahol meglepődve tapasztalta, hogy az ott üdülő gazdag vendégek a magyar szabadságharcot már eltemették. 191 Itt csatlakozott hozzá a 450 főnyi Fejér megyei és a hasonló számú tolnai csapat is. 192 Noszlopyt 1849. július 31-én, Szemere Bertalan Tolna, Baranya és Zala megyére is kiterjedően, immár hivatalos formában is, kormánybiztosnak kinevezte. 193 Ezzel egy jogi, alá- és fölérendeltségi, a közigazgatásban még ekkor is lényeges vitának a végére tettek pontot. Zalát és Baranyát, de Tolnát is a kinevezett megyei kormánybiztosok korábban elhagyták. Noszlopyn kívül DélDunántúlon ekkor már egyetlen kormánybiztos nem foglalkozott megyéjének a
