Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága

j. A védelem szervezése Noszlopy kormánybiztosi megbízatása szerint teljhatalmú parancsnoka, elöljárója volt a megye nemzetőreinek és népfelkelőinek. Az első zászlóalj, a marcali járásból való volt és Kiss János őrnagy parancsnoksága alá tartozott. A parancsnoki keretet Kiss május 7-én kérte Noszlopytól és azután érdeklődött, hogy a régi tisztviselőkből álljanak-e, vagy „az újakbul is vállalhatnak tisztséget a nemzetőri századokban?"

120 Később, május közepén ez a zászlóalj a harmadik sorszámot kapta. Noszlopy május végén a belügyminisztériumnak ajánlotta kinevezésre Kiss őrnagy mellé Szalmássy Antalt, százados segédtisztnek Noszlopy Gáspár megyei vezér mellé, Noszlopy Antal őrnagyot és Siklósy Lajos századost segédtisztül.

121 Május 7-én a Dráva vonalán már népfelkelők és nemzetőr egységek állomásoztak. Drávatamásinál, Barcsnál és a bolhói révnél Kablár honvéd hadnagy és Szily Lajos nemzetőri főhadnagy néhány honvéddel, pandúrral és 200 fő felkelővel, valamint 4 század nemzetőrrel állomásozott. A Noszlopy által kiküldött Hertelendy Miklós kormánybiztosi megbízott Barcsról ezekben a napokban jelentette, hogy a ,,. . . hazaszorult honvéd seregeink száma nőttön nő."

122 Sajnos az Eszékről, Baranyából hazakerült honvédekre rövidesen igényt tartott a hadsereg. Pedig a császáriak két helyről, illetve Baranya felől is fenyegették a megyét. A legközelebbi veszély nyugat felől, Kanizsa felől fenyegetett. Május 11-12-én két századnyi császári katona betört a megyébe és az iharosberényi postát kifosztották. A magyarok ekkor két császári tisztet agyonlőttek és 17 közkatonát elfogtak.

123 Közben Noszlopy koncentrálta a rendelkezésre álló erejének egy részét Iharosberény környékére. Öt huszár, ebből négy akkor felszerelt, valamint harminc honvéd május 19-én, Svastics hadnagy parancsnoksága alatt Iharosba érkezett. Még aznap valamennyien felderítő akciót hajtottak végre, főleg a kanizsai császáriaknak mutatva magukat. Másnap megindultak Kanizsa felé, és a város határában a sánczi kocsma körüli dombokon a gyalogság tüzelőállást foglalt, míg a huszárok a császári előőrsökig továbbhaladtak. Ekkor a császáriak között riadalom támadt és kiáltozva elhagyták őrhelyeiket. Futva összekapták a városban lévők is magukat és elhagyták a Kanizsát. Mintegy másfélezer horvát katona menekült néhány óra múlva a Murán át, Horvátországba. Ezzel Zala teljesen felszabadult a megszállóktól.

124 Azonban a császáriak másnap már délről támadtak a Dráva vonalánál. Május 21-én, vasárnap hajnalban 5-6 óra között két zászlóaljnyi ellenséges erő ágyúkkal átkelt. A császáriak készülődéséről Kriczler bonyhádi kereskedő napokkal korábban ugyan értesítette Kablár hadnagyot.

123 A Barcsnál ezekben a napokban sajnos a nemzetőrparancsnokok közti vita oda fajult, hogy Szily nemzetőrtiszt elhagyta állomáshelyét.

126 Két nap múlva, mikor is a Barcsnál állomásozott nemzetőrséget a betört ellenség elől hátravonták Szulokra, ahol a népfelkelés központja volt, a nemzetőrök egy része tisztjeikkel együtt megszökött. Mintegy 300 főt sikerült nehezen összegyűjteni, míg a több mint húsz tisztből csak öten maradtak. Németh Boldizsár szolgabíró, Németh Alajos, Csonka János, Esze János és Benkő János tisztek azok, akik az utókor háláját megérdemlik. Németh Boldizsár május 23-án azt jelentette Noszlopynak, hogy a „ . . . kaputos uraink is mind megszöktek, ami szinte a nép közt több zavarokra ad alkalmat, különösen Mérey szolgabíró mint járásbeli itt hagyott bennünket.'"

127 A Barcsra betört ellenség fosztogatni kezdett és a rablott holmit átszállította a