Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága
io-i levelében Szemere Bertalan mint belügyminiszter közölte, hogy a rögtönítélő bíróságot Dunántúl részére Pesten állították fel és Somogyból is oda kell szállítani a rabokat. ,,Ami a tisztújítást illeti, azt azóta ön már megtartá, s ha a haza érdekében szerencsésen ütött ki, üdvözlöm Önt." Noszlopy szabad kezet kapott „természetesen saját felelősségére", mindazon intézkedéseire, amely az ellenség megsemmisítésére irányultak és a jövőben is irányulnak. Szemere még tovább ment és sugallta Noszlopynak, hogy megyei védsereget állítson fel a felső-magyarországi mintára. Kéri, hogy közreműködésre hívja fel a szomszéd megyékben a ,, . . . lelkeseket, akik erőt éreznek magokban a vésszel dacolni." 6/í Szemere levele Somogyban jelcntő-s segítséget adott Noszlopynak és barátainak. Később, amikor az „alkotmányos sáncok" mögé bújt reakciós megyei urak megtámadták, Szemere gyakran megvédte a somogyi fiatal kormánybiztost. Bármely kérésében közbenjárt Kossuthnál és minisztertársainál. Noszlopyt következetes forradalmiságáért, a pecsovics tisztviselők elbocsátásáért vádolták De azért is vádolták, hogy fiatalokkal, a közigazgatás gyakorlatához akkor még nem értőkkel vette körül magát. A Márczius Tizenötödike június 5-i számában Kormánybiztosi mintakép címmel vádolták meg azzal, hogy teljhatalmat gyakorol, és barátai között osztotta el a hivatalokat. 0 '' Két nappal később egy Utazó aláírással névtelen cikket közölt ismét a lap, melyben ismét a megyei tisztviselőket kezdték ki. Jellemző a cikkíróra, akiben Vörös Károly szerint Kozma Sándort sejthetjük, hogy sajnálkozott azon letartóztatott megyei tisztviselők felett, akiknek ,, . . . minden vétkük csak az volt, hogy Czindery alatt szolgáltak." A kiengesztelés helyett a megyébe terrorizmust vitt be, írta a mérgeshangú névtelen cikkíró. 66 Noszlopy Gáspár ezekre a vádakra, mivel a Márczius Tizenötödike nem közölte írását, a Pesti Hírlap hasábjain válaszolt. A június 22-i számban a hivatalnokok kinevezésével állítólag következetlenséget tapasztaltakra felelt meg. A főpénztárnok, a levéltáros és a porkolábon kívül más vezető tisztviselőt nem nevezett ki a Czindery éra alatt szolgáltakból. A tisztviselőket az alacsony viskóból érkezetteket is, ha „tehetséget, haza iránti szellemet benne észrevettem, nem mellőzve el a becsületes érzésű vagyonosabbakat is" - neveztem ki, írta Noszlopy Gáspár. Most néhány sértődött ember próbálta kisebbíteni tevékenységét, írta Noszlopy a Pesti Hírlapban. 67 A Noszlopyt keménységgel, forradalmi terrorral vádoló egyének rövidesen az ellenforradalmi hadsereg oltalma alatt érkeztek vissza, foglalták el hivatalaikat, és a szuronyok védelme alatt a legsötétebb katonai-közigazgatási terrort szolgálták. Noszlopy - és ez a feudális tekintélyeket tisztelő megyében merész dolog volt - földbirtokosokat, papokat tartóztatott le, ha áruló szerepük bebizonyosodott. A május 14-i bizottmányi ülésen, amikor érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítették, szerényen hárította el a köszöneteket. ,,ö azzal, amit tett, csak polgári adóját fizette be honának, s mert merénye a nép lelkesült elszántsága nélkül célt vesztett maradandóit" - volna. 68 Noszlopyt 1849 júliusában, augusztusában még így is érte bőséges csalódás. Ahogy a megyét elhagyta és ahogy érkeztek táborába a katonai vereségekről a hírek, úgy szöktek el mellőle, a somogyi urak és tisztviselők. Veszprémig fokozatosan csökkent az ún. „Űri csapatszázad" létszáma. Amikor lehetővé tette Noszlopy, hogy mindenki szabadon döntsön további sorsáról, csak a forradalmár fiatal értelmiségiek, tisztviselők mentek tovább Komáromba harcolni. Főleg amikor megtudták, hogy az osztrák „csak a legfőbb embereket keresi . . .
