Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága

seit is ráruházta a megyei tisztviseiök jelölésének jogát. A kormánybiztos ezután megkérdezte, hogy a ráruházott jog a nép számára mit jelent? Itt, a teljes kinevezési jogot hagyták jóvá. Noszlopy kijelentette, hogy ő ezt az „ . . . országos törvények által szabályozott általános választási mód szerént kívánná teljesíteni. Addig is még ez megtörténhetnék, a tisztikart a magyar kormány általi utólagos jóváhagyás reményében oly formában ígérte kinevezés után betölteni, hogy a választás mindenesetre csak olyanokat érjen, kik köztudomás szerént hazafiságuknál fogva a közbizalmat eddig is kiérdemelték."'

8 Ekkor első alispánságra elfogadták Berzsenyi Farkast, Berzsenyi Dániel fiát, aki részt vett április végén a Balaton-környéki népfelkelés szervezésében. Akkor a másodalispánság függőben maradt. Később, június i-i bizottmányi gyűlésen töltötték be Erős Józseffel. Noszlopy Antal visszaemlékezéseiben Erős Józsefet tévesen Lajosnak írta.

3Í) A harmad alispán pedig Somogyi Lajos lett. A főjegyzői tisztet is ekkor töltötték be Kolmár József személyében, akit Noszlopy a fővárosból, a Közlöny szerkesztőségéből hívott meg. Kolmár Noszlopy iskolatársa Csurgón és Pápán, Debrecenben pedig politikai útjának egyengetője, aki egy héttel későbbi válaszában, a „Kaposvárotti megjelenésének határidejét" június 20. körül teszi.

60 Közben a kormánnyal Debrecenből Pestre költözött és még arra is jutott ideje, hogy az ekkor elkezdődött Noszlopy-ellenes támadásra válaszoljon a Március Tizenötödiké-ben.

61 Az első és másodaljegyzőket még a május 7-i népgyűlésen fogadták el a falvak küldöttei és hagyta jóvá a bizottmány, Bárány Gusztáv és Gáspár Pál személyében. Matkovics György megyei főügyész néhány napig vállalta a tisztséget, s helyére már május 14-én Szokolay Dánielt fogadták el. Az alügyészek között volt a gimnázium igazgatótanára, Fater János is. A régi megyei tisztviselők közül egyedül Svastics Pál adószedőt fogadták el, akit sajnos a június eleji halála megakadályozott abban, hogy a megyéjét szolgálja. A katonai és az útbiztosok elfogadása után jóváhagyták a megyei főorvost, Szabó Jánost és helyettesét, Hamrák János személyében. Hasonlóképpen a járási orvosok személyében is döntés született. A megyei főmérnök Bubits Ede, helyettese pedig Gáspár Boldizsár lett. Erős Lajost pedig megyei állatorvosnak nevezte ki a kormánybiztos. A főszolgabírókat szintén ekkor nevezte ki a szolgabírákkal és a 3 esküdttel együtt. Főszolgabírók között később változás történt, mivel Babócsáról Somogyi Lajos, Igáiból pedig Erős József került a megyeszékhelyre alispánnak. A járási tisztviselők között több olyan személyt találunk, aki korábban kisebb tisztségben volt. Noszlopy Gáspár marcali kerületében esküdtje volt Vajda Pongrác, aki Csonka Jánossal most szolgabíró lett. De itt találjuk a fiatal, a közéletiséget kezdő Roboz Istvánt esküdtként, aki rövid karrierjét választékos, nyájas fogalmazásának és annak köszönhette, hogy semmi politikai múltja nem volt. A néhány hetes kormánybiztosi titkári karrier után, rövidesen a császári megszállók kenyerét vállalta. A május 7-i és 14-i bizottmányi ülésről az ő későbbi, bár ekkor levéltári forrásokat is igénybevett, kevésbé pontos visszaemlékezése ad bepillantást.

62 Május 14-én megtörténtek a kinevezések a megyei büntető, polgári és az úrbéri törvényszékekhez is. A megyei számvevőszék kinevezését is ekkor intézte el a kormánybiztos. A törvényszékek tagjai többségében új, a forradalom híveiből kerültek ki.

63 Amikor Noszlopy Gáspár a megyei közigazgatás vezető posztjainak a betöltésén fáradozott, Debrecen az első jelentését tudomásul vette. 1849. május