Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár kormánybiztossága

őket. Napi 4-5 órai alvás, erdőkben való bujkálás és az állandó idegfeszültség kikezdte az idegrendszerüket. „Voltak pillanatok, midőn alig hívők, hogy kedves szülőföldünket megláthassuk, mi reám nézve ki előre számot vetek magammal, s jól tudtam, hogy a hazafiság áldozattal jár, csak annyiban bírt hatással, amennyiben a szerencsétlenség esetében hazámnak jövendőre leginkább használhatási térről lettem volna megfosztva", - írta Noszlopy Gáspár Kossuthnak, május 4-én. Szerencséjükre a hazaárulókból jóval kevesebbel találkoztak, mint azokkal, akik a magyar szabadság ügyét támogatták. Mórágy község határában rakták ki az első falragaszukat és néhány óra múlva már a szomszédos falvak lakói keresték fel őket. Megható volt Véménd község ragaszkodása, akik küldöttségileg keresték fel és vendégül látták őket. Mágocs, illetve Baranya-Tolna határába érve, a szülőföld közelsége leírhatatlan izgalmat vett rajtuk. Az első magyarral elvezettették magukat Somogy határáig. Talán ma színpadiasnak hangzik, illetve látszik a kép, de a XIX. század hazafias emberének természetes volt, hogy „térdre omolva csókoltuk a földet, mely szülött megyénk határszélét képezé" - emlékezett vissza Noszlopy Antal.-*' Berkibe érve április 24-én, az esti órákban felkeresték Schmidegg Kálmán gróf kastélyát. A házigazda még a magyar táborban meghagyta a két Noszlopynak, ha arra járnak mindig kapnak bőséges ellátást és szállást. A gazdáját és hazáját megtagadó ispán azonban ajtót mutatott nekik és itt is a szegény falusi lakosság osztotta meg velük az élelmét. A berki erdőben ásták el fegyvereiket és egyenruháikat. Elosztva a falragaszokat, a megfelelő utasítások és jelentkezések helyének kijelölése után, Noszlopy Gáspár szétosztotta csapatát. „A társaság már csak 5 személyre olvadt le, ezekből állott: Noszlopyak, Kablár, Körmendy és egy gombai szabó, Nagy József nevű önkénytes közvitézből".

27 Az osztrák megszálló katonák és kiszolgálói, a Czindery-féle hivatalnokok Noszlopyékat óvatosságra intették. Másnap éjjel érkeztek Sörnyére, ahol ispánjuknál töltötték az éjszakát. Reggel Nagy Józsefet Gombára küldték anyjukhoz és Pál testvérüket értesítették, hogy jöjjön értük, illetve az elküldött falragaszokat és a falvak mozgósítási rendeleteit küldje szét, azaz „minden előlépéseket megtegyen arra, hogy a nép bennünket a fellépésre készen várhasson . . . "

2S 2. A megye felszabadítása Az osztrák megszállók és kiszolgálóik magabiztossága április hónapban megcsappant. A császári biztos, Czindery László kénytelen ehsmerni, hogy az általa kiadott rendeleteket a megyében nem tartják be; "Néhány megbízható tisztviselőjén kívül, alig számíthatott a helybeli lakosokra'. Az április 6-i levélé-; ben Windisch-Grätznek írta, hogy Somogyban fenyegető és rossz a nép hangulata. „A nép változatlanul Kossuthban reménykedik"; őt bálványozza. Ö és elvbarátai attól félnek, hogy a parasztháború átlépi .f.-Dunát. A rebellis hangulatra jellemző, hogy a lakosság a magyar kormány pénzjegyeit fogadja el. Egy újabb levelében, saját és az ország helyzetéről azt írta: „Minél tovább kutatom, annál szilárdabb lesz a meggyőződésem, hogy a nép kivétel nélkül nemcsak megbízhatatlan, hanem egészen a lázadók híve... a gazdag és előnyös helyzetben lévő osztályok iránti ellenszenvből." Czindery ezért a falusi értelmiségieket okolta, mivel ő'ket a forradalom felemelte. Április végén az egyre rosszabbodó hely-