Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Befejező rész)

hezvinni a nemzeti újjászületés nagy munkáját. És nyomában elvbarátai a megye jelentőségéről és szükségességéről vallott nézeteiket nem adták ugyan fel, de módosítottak ama korábbi álláspontjukon, hogy lehetséges haladni és reformot behozni kizárólag a - bár tartalmilag fokozatosan megváltozó - megyékre alapozva, rajtuk, illetőleg diétái képviseletükön keresztül is. E módosulás fejeződött ki a Kossuth által meghirdetett „socialis út" eszméjében. Abban a gondolatban, hogy olyan társadalmi - immár a nem-nemesekre is kiterjedő, megyehatártól pedig nem kötött - mozgalmat kell szervezni, amelynek részesei egyfelő'l a diéta határozatát nem igénylő, önerőből azonban valósítható - főleg gazdasági és erkölcsi jellegű - javításokért fognak össze, másfelől tevékenységükkel és kívánalmaik szakadatlan hangoztatásával növekvő hatású erkölcsi pressziót gyakorolnak a törvényhozásra. Az ellenzéki erők megyehatárokon túlnyúló, országos szintű, tehát pártszerű szervezése, politikai követeléseik egybehangolása szükségességének ideája jórészt ugyancsak a fentebbi tanulságból sarjadt ki. A diéta lefolyása újólag bizonyította azt is, hogy a megyék követutasító jogának érvényesítése mily nagy mértékben lassítja a törvényhozás munkáját: egy sor tárgy megkezdett vitáját azért kellett félbeszakítani és hetekre-hónapokra némely esetben többször is - elhalasztani, mert a követek egy-egy újabb mozzanat felmerülésekor kötelesek voltak kikérni és bevárni küldőik állásfoglalását. Ez pedig időt és alkalmat teremtett rá, hogy a kormány vagy a konzervativizmus a megyei többséget vagy a követeket saját érdeke szerint manipulálja. E körülmény előtérbe állította azt a kérdést, hogy valóban minden rendben van-e a megyék jogai körül, illetőleg jogkörük gyakorlása mennyiben hat előnyösen és hátrányosan a közügyek vitelére. Sőt, a különböző javaslatok és tervezetek munkálatai közben ennél még lényegesebb dolog is kiderült; az, hogy az országos reformok egész sora egyöntetű kivitelezést, ez pedig központi végrehajtást, a megyék fölött is át-, illetőleg megyei körbe belenyúló irányítást kíván! Az ellenzék azonban nem óhajtotta a kivitelezést az adott kormányszervekre bízni, mert ilyen döntés ezen - a nemzetnek felelősséggel nem tartozó kormányszervek hatalmának szélesítésével és jogkörének tágításával lett volna egyértelmű. A liberálisok e problémát úgy igyekeztek áthidalmi, hogy a központi irányításra minden egyes tárgykörben újonnan létesítendő, a kormányszerveken kívülálló, a diétával szemben viszont számadásra kötelezett, centrális szervet indítványoztak. A központi végrehajtás szükségességének beismerése volt ez; realizálása azonban a végrehajtó hatalomnak egészségtelen szétparcellázását, az adott központi hatalom súlyának pedig olyan alászállását eredményezte volna, hogy e koncepció érvényesülésébe a létező kormány semmiképpen sem egyezhetett bele. Amint arról sem lehetett szó az adott erőviszonyok mellett, hogy a reformellenzék a létező' kormánnyal szemben gyakorlatilag érvényesíthesse a felelősség elvét, vagy a kormányt egy másik, immár olyan felelős kormánnyal válthassa fel, amelyet - éppen felelőssége miatt - a reformtörvények maradéktalan végrehajtásához szükséges széles körű hatalommal ruházhat fel. A diétán és a diéta alatt történtekben viszont már korábban kiformálódott saját nézeteinek igazolását látta a liberálisoknak a hagyományos politikai eszményekből és taktikából is kiábrándulni kezdő csoportja, amely, bár egyébként mindenben egyetértett a vezető reformereknek Kossuth által rendszerezett és propagált eszméivel, két lényeges kérdést illetően nem, vagy legalábbis nem minden