Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Kálmán: Bizánci kapcsolataink somogyi forrásairól (X-XI. század)

A szomszédos Baranyában, Zalában, Veszprémben és Tolnában - szinte elsődlegesen - a Bulcsúval és a Tormással kapcsolatos keresztség adja a kiindulási alapot a bizánci térítés, illetőleg az emlékanyag kutatásához. Az ottani feldolgozásokban az általános érték, a bizánci patrociniumok sűrű, egy tömbben való jelentkezése szolgáltatja a további kapcsolat meglétéhez a bizonyítékokat. A közel tíz esztendőn keresztül folytatott kutatómunkánk során feltártuk és rövid összegezéssel bemutattuk, hogy a bizánci patrociniumok Somogyban, Zalához, Veszprémhez, Tolnához sőt Baranyához hasonló szinten léteznek. A mennyiségi mutatókat vizsgálva bizonyos somogyi titulus a jól kutatott Zala megyével számban (és másban is) azonosságot mutat.'''

1 Ugyanakkor Zalát úgy tüntetik fel -a titulusok alapján - hogy ott igen erő's volt a bizánci térítés. Az alábbi táblázatunk a Dávid Katalin által közölt Kozma és Dámján, Keresztelő Szent János, Szent György titulusok somogyi és zalai számarányát mutatják.

77 Kozma és Dámján = Zala: 5 Somogy: 6 Keresztelő Szent János — Zala: 8 Somogy: 4 Szent György = Zala: 16 Somogy: 22 Ehhez járul a legfontosabb, amit egyetlen dél-dunántúli megyében sem kutattak: a patrociniumoknak a katonai segédnépekkel, az idegen- és a törzsi népcsoportokkal való összefüggésének meghatározása. Ezzel a módszerrel kideríthetjük, hogy a besenyő, a berény, az oszlár (alán) katonai népelemek - a Szent István-kori államszervezés révén - Koppány leverése után (997-1038) kerülhettek Somogyba. A veszprémi királyi, királynéi udvarház keresztelő kápolnájának hatására elterjedő Szent György kultusz 1002 táján a Somogyvár-Kortó-i királyi udvarház egyházának György patrociniumánál jelentkezett. A Szent György patrocinium, valamint a bizánci szentek tisztelete terjedt el a besenyő, a berény népcsoportoknál. Az oszlár (alán) népeknél tapasztalt bizánci patrociniumok valószínűleg még a korábbi időszak, akár a honfoglalás előtti idő kereszténységéből is származtathatók. Ugyanakkor Somogyvárhoz kapcsolódik a szávaszentdemeteri apátság birtokösszeírásának egyik fontos adata is: Somogyvár vámjának egyharmadát a görög apátság birtokolta, a Karád melletti Makra birtokkal és (Kapós) Gyarmattal. A veszprémi püspöki székesegyház Szent Mihály és Boldogságos Szűz titulusa lett - a fennhatósága alá tartozó - segesdi királynéi udvarház, ispánsági székhely egyházainak a patrociniuma is.'

8 A segesdi központ egyik birtokán - a Szent Miklós tiszteletére szentelt kegyúri monostorral rendelkező - Babócsán került elő a késő-Árpád-kori bizánci kettőskereszt is.'

9 (6a-6b kép.) A kaposszentjakabi 1061-ben alapított bencés apátság alaprajza, az ott előkerült palmettás-akkantusz levéldíszes kövek,

80 valamint a Fiad-Kérpusztán feltárt X-XI. századi temető kéztartási-ritusa a további kutatásra váró, kora-Árpád-kori bizánci kapcsolatainkra utalnak.

81 A további intenzívebb régészeti-történeti kutatások előtt azt a bíztató következtetést vonhatjuk le, hogy Somogy megyének is jelentós, feltáratlan X-XI. századi bizánci kapcsolatai voltak. A kapcsolatok intenzitása - a veszprémi és a Fejér megyei kivételével - a zalai, a tolnai, a baranyai területekével megegyező. Sajnos azonban a somogyi adatok számbavétele és összegezése néhány évtizeddel megkésett.