Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Péterffy Ida: Horváth György és fia, Ádám
különböző szólás-mondások is megragadtak emlékezetében gyermekéveiből. Erről tanúskodik abban a ,,Petri Keresztúr ban 'Julius zzdikén 181^" kelt előszavában, melyet 1819-ben befejezett: Ezer-nyolczszáz- tizen- kilencz Példa-Beszédek rövid Nyomós és Köz Mondások című, máig méltatlanul kéziratban maradt gyűjteményéhez írt. „Gyermek-koromban, ez előtt negyven-négy esztendővel, a' falusi Oskolákban tanultunk némelly jeles mondásokat magyarul, és Deákul..." ,,s meg tartotta elménk a' meg-fogottat, néhány esztendőkön által is. Minekutánna az oskolai fenyíték alul ki keltem . . . szép alkalmaztatásokkal jöttek vissza elmémbe, sok jeles ki-mondások." „Arra szántam hát magamat, hogy naponként, a' mint egyre vagy másra az alkalmatosság reá emlékeztet, öszve írjam azokat, vagy talán azoknál többeket is." ,, ... s ez vala eredeti c' kis könyvnek." A Császáron, Bicskén, Kocson töltött évek voltak tehát elindítói a jeles mondások, népi szólásmódok gyűjtésének. „Én a köz nép hangjához és szava járásához híven ragaszkodtam" - vallja lejegyzésének módjáról.'-® Horváth György megérhette, hogy gondos szeretettel nevelt fia irodalmi munkásságával elindult a hírnév felé. 1786-tól kezdve rendszeresen jelennek meg a korabeli újságokban prózai értekezései, versei, dalszövegei, tudósításai. A Magyar Másában olvashatta 1787-ben a fiáról írt dicsőítő verset, mely megelőzte az év végén megjelent Hunniást. Még kezébe vehette fiának ezt a Hunyadi Jánosról írott művét s olvashatta lelkes sorait: „Hazám ditsőssége mellett buzgok: és annak örülnék, ha minden Hajdani nagy emlékezetű Magyar Fő Urnák egy illyen forma oszlopa volna a' Hazában: hadd tudnák az idegenek a régiekért is betsűlni a mostani Magyarokat, a' mostani Hazafiak pedig igyekeznének követni Attyáik nyomdokait." Horváth György ismertetett könyvének második kiadásán ez olvasható: „Nyomtattatott Győrbe, Streibig Gergely János privil. Könyv-nyomtató által, M. D C C. LXXV.dik Esztend." Két év múlva ugyanez rövidebb fogalmazásban a HUNNIÁS címlapján: „GYŐRBEN STREIBIG JO'SEF BETŰIVEL. 1787." - Aligha véletlen, hogy apa és fia könyvének egyazon városban és kiadónál volt szerencséje! A Streibig cégnél jó csengésű volt már a Horváth név, amikor a Hunniás kéziratát megkapta. „A' TERMÉSZETNEK ÉS KEGYELEMNEK OSKOLÁJA" sikert hozott a könyvnyomtatónak. A harmadik kiadás megjelenését, 1788-ban szerzője már nem láthatta. Horváth György 1786-ban kezdte el Császár község gyülekezetének 1632től való történetét megírni. Nem fejezhette be munkáját. „Halódó Atyámként majd egyszer azt kell mondanom" - írja Horváth Ádám idős korában Kazinczynak - „be sok dolgom hátra maradt." 3 ® Császár község jeles prédikátora, oktatója 1788. január 22-én még szolgálatát teljesítette, amikor esketési és keresztelési adatokat jegyzett be az anyakönyvbe. Pár nap múlva 1788. január 30-án, már az ő temetésére került sor. 31 Ádám, a hálás fiú több művében is megemlékezik apjáról, kitől annyit kapott tanításban, nevelésben, példaadásban. A HOLMI-I. kéziratos kötetében a 224-225. oldalon jegyzi fel azt a zsoltárdallamra írott versét, amit azután a HOLMI-II. kötetében nyomtatásban is közöl XII. sorszám alatt az ÉNEKEK c. fejezetben. Ebből idézünk:
