Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Péterffy Ida: Horváth György és fia, Ádám

lakóhelyéről: ,,Én születtem 1760-ban 11-a Mai Kömlőd nevű Nemes helységben Komárom Vármegyében. Az Atyám volt Horváth György, a' ki írta a' Természetnek és Kegyelemnek Oskoláját: az Anyám Hollósi Kata, Somogyi de Hollós [másutt: „Én Horváth Ádám Horváth Györgynek Hollósi Somogyi Katától első gyermeke"] - az Atyám Szathmár sőt régebbrűl Zemplén Vármegyei származás, Palócziak közül, de még az Öreg Atyja ki költözött onnan a' vallásos háborgatás miatt, ő lévén egyike a' halálra jeleltt 70 közül: [kiemelés utólag!] el ment hát Erdélybe, ott hagyván minden örökségét; onnan a' Nagy Atyám ki jött Szathmár, az Atyám pedig idébb Komárom Vármegyébe."•' „A Pálóczi Horváth család, ungvármegyei nemes család mely előnevét az 1586-ban (II. Rudolf) királyi adományban nyert Palóc helységtől vette.Palóc, eredetileg: Palóc község Ung megyében van. Horváth Ádám Zemplén megyeinek mondja családját, de a „Palócziak közül valónak". Ez a kitétel az ismert Ung megyei birtokos nemes család egyik Zemplénbe származott ágára utal. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal című könyvében (Pest, 1859) nem tüntet fel ilyen elágazást, pedig részletesen ismerteti az ungmegyei Horváth család tagjait, köztük sok neves, magas tisztségviselő' személyt, előnevüket eredeti formában palóczinak írva. Könyvének ötödik kötetében a 173. oldalon így folytatja az ismertetést: „Még egy csoport Horváthra találunk történeteinkben, kiknek családi eredetét, összeköttetését nem ismerve, szólók röviden." Többek között itt említi Horváth Ádámot, mint „a Hunniás" stb. költemények szerzőjét előnév nélkül. Áttekintve Zemplén megye történetét, részben Palócziak szerepelnek Horváth név nélkül -, másrészt Horváthok, pálóczi előnév nélkül. Alighanem az utóbbiak között kellene keresni - ha ugyan nem lenne reménytelen a közelebbi támpont nélküli kutatás - Horváth Ádám, illetőleg apja H. György őseit. 18 magyarajkú, túlnyomólag református községben voltak Horváthok, mint birtokosok bejegyezve.

5 Ügy tűnik, messze kerültünk Komárom megyétől, Császár községtől, de csak földrajzilag. Tárgyunkhoz közeledtünk, mert feltételezhető', hogy Horváth Ádám gyermekkorában többször is hallotta „a halálra jeleltt" dédapa történetét, kinek ,,a' vallásos háborgatás miatt" ott kellett hagynia „minden örökségét." Ha az apa eleinte nem is neki, a gyermeknek, hanem barátainak mesélte, akkor is korán megragadhatta figyelmét, s ahogy nőtt, vele együtt a történet háttere is szélesedett. A német - katolikus - Habsburg-uralom erőszakoskodása elől a protestánspártoló - magyar - Erdélybe menekülő dédapa megrendítő története mély érzelmi töltéssel szívódhatott fel emlékezetébe. A család szenvedő hőse Horváth Györgynek nagyapja volt, tehát nemzedékileg elég közel ahhoz, hogy a történtekből részleteket is megtudjon és továbbadja. Pontos dátumot nem ismerünk, de jogos a feltevés, hogy a nevezett Horváth ő'S a kuruc szabadságharcok kezdeti idején kényszerült a menekülésre. Nem tudjuk, hogy Erdélyben hol telepedett le az üldözött dédapa.

6 A nagyapa Szatmár megyébe, a Csengerhez közeli ,,Nagy-Gécz"-rc került. Szinnyei szerint itt született az édesapa, Horváth György,

7 Nem említi születési évét, csupán azt, hogy „1747. ápr. zc-től Debreczenben tanult", s hogy „17yi-yyban BüclSzent-Mihályon volt rektor". A napjainkban már ezen a néven nem létező község illetékes anyakönyvi adatait Tiszavasváriból kaptam. Horváth György itteni működéséről ez van feljegyezve: ,,Georgb Horváti 2 annis /7J2-53".

8