Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

Itt tehát Csokonai emberi magatartását bírálja, és nem éppen szeretetteljesen emlegeti, közös barátjuknak, ö, aki más esetekben annyira gyengéd és finom tud lenni azok iránt, akiknek hibáit kell elnézni, különösen, ha elhunytakról van szó, feltűnő, hogy Csokonait soha, semmiben nem védi, sőt még maga igyekszik halála után is kárhoztatni. Miért vajon? Többi irodalmi ellenfelével nem ezen a módon bánt. Csak az egy Bacsányi Jánossal szemben látszik még ilyen makacsul, egyre inkább engesztelhetetlennek, aki hiúságában sértette meg fiatal éveiben, még Kassán. Csokonainak halála után növekvő népszerűsége nem lehetett egymagában oka ennek a szenvedélyesen elutasító magatartásnak. Kellett lenni, még személyes ismeretségük korszakából valami eredendő, elfojtott ellenszenvnek, mely éppúgy nem tette lehetővé az engesztelődést, mint a külföldön élő Bacsányi esetében sem. Csokonai, az őt bizakodva szerető, s magát tanítványának valló fiatalember nem sérthette meg oly módon, mint a fölényeskedő Bacsányi. De személye eszközzé válhatott mások számításaiban, a széphalmi mester ellen. S erre mintha találnánk is nyomot. Sárosy Andrásné Ilosvay Krisztina, egy katonatiszt fiatal özvegye, akinek Kazinczy még a fogságból való kiszabadulása után udvarolt, Csokonainak is ismerőse volt. A szép asszony sokáig hajlandóságot mutatott Kazinczy iránt, aztán egyszerre megváltozott és másokat tüntetett ki kegyeivel. 1807-ben Cserey Farkas, a széphalmi mester erdélyi jóbarátja is megismerkedik az egykori Sárosyné Ilosvay Krisztinával, aki akkor már gróf Tholdy Ádámné. Cserey lelkesült hangon számol be egy levelében a szép asszonnyal való találkozásáról. Kazinczy, válaszában feleleveníti kellemetlen emlékeit, és igyekszik lehűteni barátja lelkesedését: „Te nagyon örülsz az Ilosvai Kriska' ismeretségének. Nem csudálom: annak eggykor én is örültem. Szép test, 'is eleven lelkű Asszonyka. Ö azt hiszi, hogy én őtet félre-értem: én pedig azt hiszem, hogy igen jól értem, 's kéntelen vagyok hozzá tenni, hogy csak most értem ... A' czéltól elesést nem sajnálom, 's nem sajnálnám, ha a' Gondviselés azt a' Sophie jobbja és szíve által nem pótolta volna is ki: de sajnálom . . . hogy míg meg nem nyíltak szemeim, olly gubó rollt játszódtam . . . Megszűnni valakit szeretni nem vétek: az sem vétek, hogy a' nyújtott jobb el nem fogadtatik: de bosszúra vetemedni, 's ollyakat cselekedni mint a' Csokonayval való kocsizásban cselekedtünk, már az ollyas dolog, hogy a' ki azt el tudja követni, a' Missverständniss-ben nem kereshet vigasztalást,"

09 Ezen a kocsizáson egyébként jelen volt Bacsányi János is, akit Kazinczy ugyancsak nem kedvelt és aki a fiatal Ilosvay Krisztina első ideálja volt valaha, még Kassán.'

0 Mégis, hogy Sárosyné „bosszújával" kapcsolatban csupán a „Csokonaival való kocsizást" említi, arra utal, hogy a nő számításainak Kazinczyval szemben Csokonai lehetett öntudatlanul az eszköze.

71 Mindezeknek nem akarunk túlságos jelentőséget tulajdonítani. Csak azért idéztük, hogy érthetőbbé próbáljuk tenni azt a szenvedélyesen elutasító magatartást Csokonaival szemben, mely már nem vezethető le pusztán irodalmi elvekből, hanem a jelek szerint a személyes féltékenység nagyon is emberi motívumai színezték. A Csokonai-probléma második szakasza tehát a széphalmi mester egyre irreálisabban távolodó útját mutatja az irodalmi közvéleménytől. Kölcsey bírálata hivatalosan is felveszi a harcot az olvasóközönséggel, de országszerte visszárui