Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

compositiót is teve, hogy a' Mendikás tónusú emberkék a' palack mellett énekelhessék.""^ Kazinczy nem értette azt a mélyebb kapcsolatot, mely Csokonai költői felfogása és a zene között szövődött. Ez megint olyan vonás, mely nem a német irodalom szelleméből következett, hanem az olasz költőkkel, a rokokó játékossággal való kapcsolatra utal. A vers éneklésre való - ez volt Csokonai felfogása. Az annyit dicsért és szidott Reményt is már meglévő dallamra, egy Kossovicsmelódiára költötte. De megtette ezt többször, így Haydn-muzsikával is. Mozart operáját, a Varázsfuvola szövegét is ezért fordítja magyarra. Kölcsey bírálata tehát az olvasóközönség előtt' népszerű Csokonai hivatalos irodalmi elítélését jelentette. A kritikát, Kazinczy" és körének örvendező megjegyzésein kívül, általános felháborodás fogadta. Erdélyben egy grófi nevelő ki akarta vágni a cikket a Tudományos Gyűjteményből, mielőtt a folyóiratot tanítványa kezébe adja. De felzúg a Dunántúl is, Horváth Ádám, Sárközy István. A széphalmi mester számára azonban a széles körű tiltakozás csak olaj a tűzre. Hiszen épp a népszerűség volt az, mely az irodalmi körök előtt rossz hírbe keverte a költőt. Műveltségét, ízlését Vették gyanúba. S a műveletlen közönség nem tudja e vádtól megmenteni. De - szereti. Három embert ismerünk Kazinczy közeli levelező-barátai között, akik minden barátságuk mellett sem osztották felfogását Csokonai ügyében, és megütköztek Kölcsey bírálatán. Az első Sárközy István, ekkor már somogyi alispán, Csokonai egykori személyes pártfogója, aki mindvégig meghatott szeretettel gondolt a költőre. Alakja azonban nem tartozott az irodalmi körökhöz: Kazinczy nem vitatkozott vele. A másik Horváth Ádám, a dunántúli költő, akit Kazinczy szeretett ugyan, de konzervatív műveletlensége miatt maga alatt állónak tekintett. Pedig Kölcseynek igazságtalan Csokonai-bírálatához ez a Horváth Ádám is hozzászólt egy Kazinczynak küldött levélben. A „németül tudni sem akaró" Horváth Ádám e sorokban egészen bölcs dolgokra tapint rá. Számonkéri Kölcseytől, hogy míg Csokonait úgyszólván minden műfajban és minden irányban kárhoztatja, idegen példák követésével vádolja - nem ez lenne az elsőrendű feladat. Inkább az, hogy először azokat az idegen példákat osztályozni: ,,Eggy olly ki tsinosult ízlésű Tudós (Kölcsey), a' kinek Recensióji a külső belletristákkal olly nagy ismeretséget mutatnak, mennyi hasznot tehetne a Hazának, ha a helyett, hogy földijeit fitymálja, a külföldi nevezetesebb Költők geniussait mind jobb mind bal oldalrul ismertetné meg a nevendékekkel.. ."°

9 Pope, Tasso, Boileau, La Fontaine, Wieland műveinek emlegetése után Horváth Ádám, az idegen nyelveken nem olvasó, ebben à Kölcsey-kritikájában az összehasonlító irodalomtörténet kritikai vizsgálatainak megindulását sürgeti. Mint akinek éppen Csokonai megkritizálása nyitja fel a szemét, hogy hová vezethet a bírálat akkor, ha nincs meg a kellő összehasonlítási alapja. Ez olyan igény, melyről bizony Kazinczynál sohasem olvasunk.

00 A harmadik barát gróf Dessewffy József volt, a konzervatív főúr, de irodalmi műveltségű férfi. Alakja már abból a szempontból is érdekes, hogy ő az, akivel Kazinczy a legtöbb természetességgel, a legkevesebb pózzal közli gondolatait, ö az, akinek műveltsége semmiféle tekintetben nem látszik alábbvalónak Kazinczyénál, sőt sokoldalúbbnak tűnik. Igaz, hogy nyelvi kérdésekben elmaradtabban gondolkozott, igaz, hogy tehetségtelen költő volt, de műveltsé-