Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma

nem fájt volna a halála felől való tudósítás ... az özvegy keserves könyhullatásokkal panaszolta előttem, hogy tőled e félét soha nem várt volna . . . "

2G A nekrológ szövege pedig nem volt alkalmas arra, hogy Debrecen neheztelését kihívja. Egy ponton talán: ott, ahol Kazinczy is érzett utólag aggályokat, hogy kéretlenül kiadónak jelenti magát. Valóban, ez is rosszul esett, főként az, hogy mindjárt javítani is akar. A megbántódás fő oka azonban a nekrológ egy másik mondatában rejlett, mely így hangzott: „Nagy kedvességet nyert versei által; még nagyobbakat azoknál, a kik őtet közelebbről ismerhették, szíve szelíd és jámbor volta által; mert az ő affectait és nem affectait misanthrópiájából úgy sugárlott ki mindig az emberi szeretet, mint affectait cynismusából az aesthéticai lélek." A „misanthrópia" és a „cynismus" kifejezések voltak azok, melyek Debrecent megdöbbentették. Szentgyörgyi ezt írta: „...minden igyekezettel sem tudunk a misanthrópiáról és cynikusságról szóló igéknek szelíd, vagy tűrhető értelmet adni . . . "

2| Kazinczy, válaszában magyarázatot ad. Ami a művek kiadását illeti, természetes, hogy azt hozzáértő embernek kell intézni, és ilyet ő Debrecenben nem ismer. A félreértett kifejezésekről pedig ezeket írja Szentgyörgyinek: ,,Ti úgy láttok, s nem tehettek róla, hogy úgy láttok. Igen jó; de a ki helycsen akar ítélni, annak magát elébb alkalmatossá kell tenni az ítélhetésrc ... Ki szerette valaha úgy az embereket, mint Rousseau, s ki volt inkább misanthróp? Kinek írásain tetszik több cultúra, mint Rousseau-én, s kiben volt valaha több cynizm? Ezek incontestabilis állítások, s a magyarázat hosszas és azoknak, akik Rousseaut nem ismerik, érthetetlen. S Cs. kit teve exemplárul magának az élet módjában, nem Rousseaut e? az ő gondatlan, rendeletlen, állhatatlan, plánum nélkül való jámbor, szeretetre méltó élete nem hasonlított e a Rousseau szép életéhez?"

28 Kazinczy annál inkább is hivatkozhatott Rousseaura, mert Csokonai egy levelében neki is kijelentette: „Én . . . Rousseau embere vagyok . . . "-•

> A félreértés gyökere azonban az az alapvető bizalmatlanság volt, mellyel a debreceni ismerősök Kazinczynak Csokonairól alkotott véleményét kísérték. Az olyan kijelentések, hogy Csokonai legfőbb hibája a „kálvinistaság" és a „debreceniség", éppen Nagy Gábornak, a debreceni ügyvédnek írott levelében fordulnak elő minden bővebb magyarázat nélkül. Ha a debrecenieknek az volt a hibájuk, hogy mindennek rossz értelmet adtak, Kazinczy viszont túlságosan sokat feltételezett elvont célzásainak érthetőségéről. A debreceniség fogalmát csak az Árkádia-per folyamán fejtette ki egészen világosan, s ezzel le is győzte oktalanul támadó ellenfeleit. Csokonairól alkotott felfogása azonban nem változott meg, sőt elmélyült eredeti, elutasító irányában. így igazolta azt az alapvető bizalmatlanságot, mellyel a debreceniek kísérték. Szentgyörgyi József, ki egyébként igen szerető barátja és életmentő orvosa Kazinczynak, azok között van, akiknek még a magyarázat sem elég a nekrológ szavairól. „Még azt sem tagadom, én, Kedvesem" - írja - „hogy ő szegény, embereket kerülő és valamelly részbe talán Cynicus is volt, sőt a mit tsak egy meg hitt barátnak szabad tselekedni, szemtől-szembe ostromlottam és okokkal meg mutattam e beli gondolkozásának inconsequcntiáját: de más kérdés, hogy szükség é azt, és halála után két ország előtt, még ártatlanul is ki kiáltani? Ez az, a mit én, és több szerető baráti tagadunk."

30