Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Függelék - 1. Somogyi Levéltári Napok '79

kaja is, amely messze túlmutat Somogy megyén, de oda is szól. Hasonlóképpen értékelhető Király István munkája is. Amikor a Nagyatádi problémát veti fel, gondolom sokan Somogy megyei aspektusra vártak, valójában Király azonban országos kérdésekre adott választ. Kitálynál nemcsak a megoldás módjával kell egyetérteni, hanem sajátos írói hangvételével is. Király a történelmet tiszteli és nem a történészeket. Neki van igaza. Végül megköszönöm, hogy e konferencián felszólalhattam. A Baranya megyei Levéltár is most ünnepelheti 10. kötetét. Átérezve és ismerve azt a munkát és küzdelmet, amely egy sorozat fenntartásával, nívójának emelésével járhat, további sikeres kutatást és feldolgozó munkát kívánok. Egy évtizeddel Baranya vetette fel a regionális történeti kutatás szükségességét. Ezt a fonalat elejtelek, csak egyéni művelői vannak. A Somogy megyei Levéltárnak külön elismerés jár, hogy e törekvés fonalát felvette és jól gombolyítja. Tröszt Tibor nak, a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztálya helyettes vezetőjének a felszólalása: Tisztelt Tanácskozás ! „A kutatóhálózat regionáis elhelyezkedése kedvezőtlen. A 130 főhivatású kutató-fejlesztő intézetből mindössze 24 működik vidéken. Ennek a helyzetnek egyik oka az, hogy ma még. több helyen nem kedvezőek azok a feltételek, lakás, házastársak elhelyezkedése, kulturális ellátottság, gyerekek iskoláztatása -, amelyek lehetővé tennék, hogy a kutatók szívesen dolgozzanak vidéki kutatási központokban . . . A kutatók esetenként úgy érzik, hogy egy-egy vezető csoport szubjektivitásának jobban ki vannak szolgáltatva, mint a fővárosban..." Az eddig hallott idézet feltehetően nem ismeretlen az itt ülők előtt, nem más mint a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelveinek egyik sommás megállapítása. Köztudomású, hogy ezen irányelvek 10 évvel ezelőtt, 1969 júniusában jelentek meg. Azt hiszem, igen hosszan tartana ez a hozzászólás, ha ezek érvényesülését Somogy megyében most, itt mérlegre tennénk. Erre egyrészt nem is vagyok hivatott, másrészt pedig túlmutatna a mostani tanácskozás feladatkörén. A tudományszervező tevékenység azonban, amely a Somogy megyei Levéltárban kibontakozott, s amelynek mindnyájan tanúi voltunk és vagyunk, már mérlegre tehető és mérlegre is teendő, itt, s most. Éppenséggel a legutóbbi levéltári évkönyvek kapcsán is. Ez a mérleg alapjában véve pozitív, jóllehet ez nem jelenti azt, hogy a helytörténctírás, pontosabban a helytörténetkutatás területén már maradéktalanul megvalósítottuk volna mindazt, ami a párt idézett központi dokumentumából számunkra feladatmeghatározó. Mégis úgy vélem, hogy azok a megyei párt és állami testületi határozatok, amelyek e területet vették szemügyre, egzaktan fogalmaztak, amikor rögzítették a helytörténetkutatás somogyi fellendülésé: és rámutattak e progresszív folyamatban levéltárunk megyehatárokon is túlmutató bázisszerepére. Tudom, hogy a tudományos, kulturális tevékenység eredményessége, csak részben kvantifikálható. Igen sokszor megfogalmazódik a vád, esetenként nem is alaptalanul, a statisztikai kirakarszcmlélet ellen. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy bizonyos tények és adatok elemzésétől finnyásán elforduljunk, és a reális értékelhetőség helyett, teremtsük meg a bonyolult és esetenként végletesen szubjektív ítéletalkotás mítoszait. Úgy gondolom, abból a tényből nyugodt lélekkel kiindulhatunk, hogy a somogyi helytörténetkutatás irányai és eredményei igen jelentős mértékben a megyei levéltár évkönyveiből ismerhetők meg. Ezért azt sem túlzás megállapítani, hogy az évkönyvek konzekvens szerkesztése, tudományos forrásvidéke egyre inkább és egyre markánsabban műhelyszerű. Ezt egyébként a korábbi hozzászólók alaposabban bizonyították. Azok az adatok tehát, melyek e tevékenységet jellemzik, az értékelő elemzés fontos kiinduló pontjai is lehetnek. A 10. Levéltári Évkönyv kapcsán az intézmény munkatársai a megyei szakigazgatás számára szemléletes kimutatást készítettek. Hadd idézzek ebből: 1970 óta 112 tanulmány, illetve dokumentumközlés látott napvilágot e hasábokon. 49 országosan ismert kutató nevét olvashatjuk a tartalomjegyzékben. Azoknak a fiatal somogyi helytörténészeknek a száma pedig, akiknek e kiadvány biztosított publicitást meghaladja a harmincat. A szomszédos, dél-dunántúli megyék kutatói közül 13 történész adott közre az évkönyvekben tanulmányt. Az itt megjelent írások tématerülete az alábbiak szerint csoportosítható: 15 dokumentumközlés, 37 mezőgazdaságtörténeti tanulmány, 10 ipartörténet, kereskedelmi tárgyú írás, 9 művelődéstörténeti, 9 település-, várostörténeti tanulmány, 8 irodalomtörténeti, 6 politikatörténet, 3 régészeti és honfoglaláskorral foglalkozó és 3 hadtörténett. Ennyit az adatokból. Máris kézenfekvőnek látszik az egyik