Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai

úrnője és fiaik, továbbá kisszonyfalvi Istvánffy János tapsonyi provisora úrnője és annak fia, valamint Anthymos László hajadon leánya: Veronika nevében Tapsony birtok és Terpec prédium fele miatt; Szobi Mihály merkei villicusa Tikos, Mórocfalva, Vízvölgy birtokoknak, Merke birtok, Kerektó és Kisinke birtokok felének vonatkozásában; Baráti birtok villicusa pedig Batthyány Boldizsár és Alapi István nevében Barátit illetően. - Túz János a jó másfél évtizede kapott birtokait, a Terjékek, a Törökök, az Istvánffyak és Antimus Veronika leányági jogaikat, Szobi Mihály a sok évtizeden át perelt birtokrészeit féltette. Bár Batthyány Boldizsár nagyanyja is Antimus-lány volt, ő csak baráti birtok határait védte, amint ez a keletkezett későbbi per folyamán kiderült, de ezt mutatja az a körülmény is, hogy a tiltakozásnak részese volt az Antimusokkal nem rokon Alapi István is, akinek anyja Batthyány Margit volt.

30,1 Ennyi tiltakozás után több per indult, amely nemcsak Perotus birtoklását nehezítette, hanem még az őt követő birtokos, Bakócz Tamás számára is sok bosszúságot okozott.

305 A 70. életévét már betöltött vagy ahhoz közeljáró Antimus János ilyen módon a szenyéri birtokcsoport gondjait átadta Vesaki Perotusnak. A fő problémát, Túz János tárnokmester birtoklását azonban csak III. Frigyeshez történt csatlakozása és disszidálása oldotta meg. Az udvarban járatos Perotus a szenyéri várkastélyt minden tartozékával 1485. július 13-án királyi adományba kapta, és ez alkalommal az iktatásnak sem volt ellentmondója.

300 A birtokokkal kapcsolatos perek azonban nem fejeződtek be, hanem a vitás ügyek inkább hatalmaskodások formájában jelentkeztek.

30

' Antimus János így jogilag és talán erkölcsileg is rendbeszedte a nagymúltú család elsősorban miatta zavarossá vált birtokügyeit. Lényegében kegyelemkenyéren, veje néhány birtokrészének haszonélvezetével élte le utolsó éveit feleségével: Advigával. Papírforma szerint a régi családi birtokokért több ezer forintot kapott, de félő, hogy ez csak elméleti érték volt, hisz a birtokokon súlyos terhek voltak. Antimus János azonban haszonélevezeti birtokain sem élt zavartalan, nyugodt életet. 1475-ben panaszt tett Somogy megyénél, mert Dénes, a somogyi apátság kommendátorának szamárkúti népei és jobbágyai egyik jobbágyát engedély, a terrágium és adóssági lefizetése nélkül vitték át az egyház birtokára.

308 - 1477ben a királyi udvarban tett panaszt amiatt, hogy vityai Farkas Tamás felesége, valamint Füredi László és Tamás az elmúlt nagyböjtben egyik vityai jobbágyának ugyanott levő szőlejét elfoglalta.

309 Az idős János nem hagyott fel erőszakos tevékenységével sem. Először a vityai plébánia javait tulajdonította el, ami miatt a veszprémi helynök által kiküldött bíró kiközösítette. A kiközösítés alól való felmentést a bíró 1475. február i-én megadta, mert János a plébánossal megegyezett és az evangéliumra engedelmességi esküt tett.

310 - 1479 előtt Antimus Jánost egy, a laki Túz Miklós által ellene Gábor egri bíboros, pápai követ általános ügyhallgatója előtt indított perben közösítették ki. Minthogy a felek kibékültek, ezt a kiközösítést is feloldották.

311 János gyermekei. Jánosnak hét gyermeke volt, 4 fiú és 3 leány. 1453. április 25-én, amikor először említik gyermekeit, már négy fia van. Két János nevű, Miklós és László.

312 Az egyik János másodszor és utoljára 1454. február 3-án szerepel.

313 A másik Jánossal utoljára 1465-ben találkozunk.

314 László is korán meghalt, utolsó említése 1456. június 19-ről ismert.

315 A nagykorúságot csak