Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai
300 juhot, 15 hordó bort, 40 sertést és az az évi termés negyedét. 300 Ez a megállapodás az após és veje között erősen emlékeztet azokra a birtokcserékre, amelyeket az elszegényülő és kihalás előtt álló idősebb ágak kötöttek Antimus leszármazottaival. Antimus Jánosnak tehát a kapott haszonélvezeten kívül megmaradt a nemrég meghalt unokaöccsének: Lászlónak szenyéri uradalma, amelynek azonban nagy része változatlanul laki Túz János kezén volt. A szigetvári uradalom viszont Török Ambrus kezére került. A birtokok mentése és átmentése. Ahogy a szigetvári uradalom Török Ambrus részére történt eladása illetve átadása az előző korszakot zárta, ugyanúgy indította az Antimusok utolsó korszakát, amelyet a nyugat-somogyi birtokok visszaszerzéséért folytatott harc és a kihalás küszöbére érkezett család vagyonának átmentése jellemez. Amint az az eddigiekben is történt, úgy a következőkben is csak nagyobb vonalakban kísérjük figyelemmel az Antimus-birtokok történetét. Az egyes tartozékbirtokokkal kapcsolatos részletek szétfeszítenék e genealógiai jellegű tanulmány kereteit. Ugyanakkor remélhető, hogy a családi kapcsolatok tisztázása meg fogja könnyíteni annak a munkáját, aki a szenyéri vagy a szigetvári uradalom birtoktörténetének megírására vállalkozik. Mint láttuk, Antimus János az 1460-as évek közepén nehéz helyzetbe került. Királyi ítélet következtében elvesztette a somlyói uradalmat, ami lényegében egyet jelentett a cserébe adott szigetvári uradalom elvesztésével. Nehéz helyzetéből - mint láttuk - csak vejének: Török Ambrusnak segítségével tudott kilábalni lényegesen szerényebb anyagi körülmények között. László elvesztette Szenyért és akkori tartozékait. Feltehetően mindkettőjüknek csak azok a birtokaik (elsősorban Terebezd) maradtak meg, amelyek Antimus fia: György unokájának: Miklósnak (Ozsvát fiának) gyermektelen halála után szálltak rájuk. Ezt abból következtethetjük, hogy a György ágának családnevét jelentő Terebezd birtok felét János 1473. •augusztus 26-án szorongató szükségében el tudta 50 arany forintért zálogosítani kisfaludi Hadnagy Istvánnak. 301 , Antimus János unokaöccsének: Lászlónak halála után örökölte a szenyéri uradalomhoz való jogát, Terebezd környéki birtoktöredékeit, de örökölte a leányágnak e birtokokkal kapcsolatos igényeit is, egyszersmind azt a jogot, hogy harcoljon Túz János ellen Szenyérért és tartozékaiért. E harc érdekében kellett első lépésként visszaszereznie a család régi iratait, amelyeket László a budai szent Miklós egyházban helyezett el. Az ez ügyben általa a nádori bíróságtól kért vizsgálat megállapította, hogy az oklevelek egykori társa és feltehetően egyidőben pártfogója: Hadnagy István kezére kerültek. 302 Az eljárás eredményre vezethetett és az okmányok birtokában sikerült Jánosnak Szenyér várkastélyt és mezővárost, továbbá a hozzájuk tartozó 14 birtokot és birtokrészt 6000 forintért eladnia. A zömmel Túz János kezén levő birtokokat 1482. augusztus i-én a pozsonyi káptalan előtt Wesaki Perotus, az esztergomi érsekség birtokainak adminisztrátora, majd zólyomi ispán, Beatrix királyné olasz kísérőinek egyike vásárolta meg. 303 Perotus azonban sokáig nem élvezhette új birtokainak jövedelmét. Iktatásának ugyanis augusztus 27-én számosan ellentmondtak. Első helyen Túz János szenyéri várnagya az ura nevében a várkastély, a mezőváros, Tapsony, Terebezd, Edde, Arad és Merke birtokok, Kisinke és Kerektó prédiumok vonatkozásában; szenterzsébeti Térjék András a felesége: Katalin, valamint gyermekei nevében Terebezd egész, Merke és Tapsony félbirtokokat, valamint Kerektó és Kisinke prédiumokat illetően; Török Ambrus tapsonyi villicusa az ura,
