Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai

bepanaszolta György esztergomi érsek, nádori bíró előtt. Ez volt az előzőekben már ismertetett testvérviszály nyitánya. 2/0 Közéleti szerepléséről egyetlen ada­tunk van. 1452-ben osgyáni Bakos Pállal együtt Csongrád megye alispánja. 2 ' 0 / 3 Életének 1461-ig terjedő első korszakát a helyi hatalmaskodások, amelyek során kárvallott is volt, és néhány birtokügylet jellemzi. Második korszakát 1461 és 1473 közé tehetjük, amikor birtokügyleteit és hatalmaskodásait az ország távo­labbi területeire is kiterjesztette. Életének utolsó szakaszában, miután mind a négy fiát eltemette, arra törekedett, hogy mint a család utolsó férfi tagja vala­hogy megmentse az elődei által szerzett és Miklós fia: László fiú utód nélkül történt elhalálozása után jogilag immár egyedül őt illető családi birtokokat, ami a körülményekhez képest jól sikerült. 1485. november 16. és i486 augusztusa között halt meg. 276 Helyi hatalmaskodások. Bátyjával: Miklóssal szemben elkövetett hatal­maskodásairól már történt említés. 1444-ben Somogy megye azért marasztalta el, mert familiárisai megverték Szenttamási Benedek és Egyed egyik jobbágyát és nekik 100 forint kárt okoztak. 277 - 1447-ben az országbíró a Pálfalvi Ferenc fiá­nak: Miklósnak fia: István ellen elkövetett hatalmaskodás miatt birtokait a fe­hérvári káptalan közreműködésével lefoglaltatta. (Az erről szóló oklevél János birtokainak szép tételes felsorolását adja. 278 ) A hiteleshelyi eljárás ellenére bir­toklása zavartalan maradt. - 1449-ben Dombai András egyik szehánfalvi job­bágyát engedély nélkül Sziget nevű birtokára vitte. 279 - 1485-ben panaszt tett a királyi udvarban viszlói Áron László fia: Ferenc ellen, mert az embereivel 3 somogyviszlói jobbágyát megverette és egyiknek egy sertését elvitte. Amikor a jobbágy sertése ügyében Ferenchez ment, az őt nyíllövéssel megsebesítette. Más alkalommal viszont Ferenc az ő somogyviszlói erdejébe rontott, jobbágyait sze­kerekkel ott találván, azokat az ökrökkel együtt elhajtotta, a jobbágyokat ruhá­iktól és náluk levő pénzüktől megfosztottak 280 - Ugyanebben az évben nemes férfiak közvetítésével megegyezett Maróti István fiával: Miklóssal a kölcsönö­sen elkövetett károkozások és hatalmaskodások miatt folyt perekben. 281 Birtokügyletek. Jánosnak időrendben ugyan nem első, de jelentőségénél fogva kiemelkedő birtokügylete az volt, hogy a Csanád megyei birtokokat (Ro­honc, Nagyfalu, Harmad, Rárostelek birtokokon levő részek, valamint Veres­mart és Szemlék birtokok) 1454. február 3-án a királyi udvarban elcserélte Hu­nyadi Jánossal annak Falkasfalva (Baranya megye) nevű birtokáért és 2000 fo­rint készpénzért. A cseretárgyakat Antimus János homágiumával és a 2000 fo­rint visszafizetésének kötelezettségével, Hunyadi János pedig Fejérkő vagy a szlavóniai Racsa birtokkal garantálta. 282 Antimus János a bevallást négy fia, to­vábbá Miklós fia: László nevében tette meg, de nem bírta László hozzájárulását. László ugyanis - mint már volt szó róla - tiltakozott az eladás ellen, eltiltotta nagybátyját a birtokok eladásától, a besztercei örökös ispánt pedig azok megvé­telétől, egyszersmind eltiltotta nagybátyját a Sziget nevű várban való tartózko­dástól és jövedelmének élvezetétől. 283 A csanádi birtokok elidegenítése ellen László teljes joggal tiltakozhatott, hisz az 1449-i birtokosztály során ezeket atyja: Miklós kapta és mint annak egyetlen fiú örököse joggal tekintette a birtokokat a magáénak. A szigeti uradalom birtoklásától való eltiltás jogalapja nem ismert, de feltételezhető, hogy ezek jövedelméből kívánta László magát kárpótolni. Nem ismerjük, hogy a nagybácsi miként intézte el az ügyet unokaöccsével, de rövide­sen kibékültek és összhangban folytatták a törvénysértéseket. (Ugyancsak nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom