Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai

örökösödést utód nélküli elhalálozás esetére, továbbá vállalták, hogy a megálla­podást visszavonni akaró fél a bírói részt nem tekintve ioo márkát fizet. 64 - Fel­tehetően Ferenc fia: Tamás nem volt megelégedve a cserével, mert 1415-ben új megállapodás született a királyi kancelláriában. A két megállapodás között ugyanis csak annyi az eltérés, hogy Demeter mellett Tamás is jelen volt, testvé­rükről: Miklósról nem esik szó, a János alnádor által átadott két baranyai cse­rebirtokrész mellett pedig szerepel még a somogyi Baráti nevű birtok is és hiány­zik a 100 márkás büntető záradék. 6­' Az 1413-as és 1415-ös megállapodásokkal azonban nem fejeződött be a Dámján és Antimus ág birtokcseréje, amit nehéz volna egyenlő értékek cseréjé­nek nevezni. Bár egy részbirtok könnyen lehet nagyobb, mint egy kisebb teljes birtok, de ez nem lehet olyan arányú, hogy 14 részbirtok értéke azonos legyen 2, illetve 3 ugyancsak nem teljes birtokkal. Nem lehet kizárni azt az eshetőséget, hogy közéleti pályafutásának csúcsán levő Antimusok az értékkülönbözetet kész­pénzzel pótolták, de biztosra vehető, hogy kihasználták társadalmi és politikai előnyeiket, ha ugyan nem éltek vissza azokkal annak érdekében, hogy szigetvári uradalmukat gazdaságilag megerősítsék. 1424-ben ugyanis a somogyi konvent előtt Damjánnak Tamás nevű unokája a fia: Péter nevében is megállapodott az időközben elhalt alnádor fiával: Miklóssal, aki János nevű testvérét is képvisel­te. A Tamás által átadott részbirtokok két eltéréssel azonosak az 1413-1415-Í szerződésekben leírtakkal. Az egyik eltérés, hogy hiányzik a boldogasszonyfalvai részbirtok, a másik pedig az, hogy a jogilag átadott részbirtokok közül több el volt zálogosítva. Ezek visszaváltására Miklós és János jogot nyertek. Az ellen­érték ismét szerény: a somogyi Balasekháza birtok egy malommal és egy boldog­asszonyfalvai részbirtok. 66 Elképzelhető, hogy ez a megegyezés egyszersmind az 1413-1415-i megegyezés revízióját is jelentette. A revízió esetleg azért is szüksé­gessé válhatott, mert a gyermektelen Demeter időközben meghalt. Egyébként c megállapodásban is kikötötték a kölcsönös öröklést esetleges utód nélküli elha­lálozás esetére. Dámján és Antimus ágának utolsó birtokcseréjére 1429-ben a királyi kan­celláriában került sor. Ekkor Szigeti Damjánnak László nevű dédunokája a test­vére István nevében is (Miklós fiai) átadta részeiket az alábbi birtokokban: Szi­get, Malomfalva, Pálosfalva, Semlekegh, Zsibót, Mindszent (Baranyában), Go­nász, Vásárosfalu, Somogyfalva, Boldogasszonyfalva, Nagyhobol és Kishobol (Somogy), továbbá a baranyai Fábiánfiaháza nevű prédiumban. Ezekért cserébe Tapsonyi Antimus fia: János fiától: Miklóstól mindössze a baranyai pálfalvai részbirtokot kapta. Ebben a megállapodásban nincs szó a kölcsönös öröklés biz­tosításáról, hanem az a súlyos szankció szerepel, hogyha a Szigetiek a cserét visz­szakérnék, hatalmaskodás vétségében legyenek elmarasztalva. 6 ' Ez is azt mutat­ja, hogy ezt a megegyezést sem az egyenlőség alapján kötötték, bár ez esetben is elképzelhető, hogy Miklós készpénzben fizette meg a különbözetet, amit ilyen súlyos szankcióval kellett fedezni. Dámján ága a cseréknek ezzel a sorával lé­nyegében teljesen elszegényedett, előbb-utóbb feltehetően családi neve is meg­változott az esetleges családtagoknak, hisz már nem igen nevezhették magukat Szigetről. így az ismeretlenség homálya borította el őket, míg az ősi birtokok Antimus utódainak kezére jutottak. Dámján utódairól még maradt fenn néhány töredékes adat. Miklósról az utolsó adat az 1413-1 egyezségben történt említése. Fiai közül Jánost csak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom