Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

gógus irányítsa, a felülvizsgálatot azonban csak a törvényhatóságok láthatják el. A tanítókat az a közösség válassza meg, amelyik végül is fizeti őket. Csaknem másfélesztendei ülésezés után: 1839. április 12-én ismét visszatértek a választmány napirendjére a tudományok fundusainak és a nemzeti iskoláknak a kérdései. A sokféle iskolatípus helyett már egységes nemzeti iskola felállítását javasolták. Hangsúlyozottan húzták alá az alsó iskolák tanítóinak „alkalmatos" emberek közül való kiválasztásának a szükségességét, valamint a nótáriusi feladatkörök szétválasztását a tanítói munkától, gátat vetve az abbéli gyakorlatnak is, hogy a preceptorokat és a mestereket is: mindenütt a papok „fogadják". - A bizottság a népiskola tantárgyai közül különösképp a vallás és az erkölcs oktatását, az olvasást, az írást és a számvetést hangsúlyozta, valamint a jobbágy-gyermekek „királyhoz, elöljárósághoz és hazához" való hűségre nevelésének a kérdését. A 6-12 esztendős korban az iskolába járó gyermekek szülők és elöljárók általi felülvigyázását is hangsúlyozták, valamint az iskolában tanultak rövid summájának az ismétlését, azaz a vasárnapi, az ismétlő iskolák bevezetését. A bizottság még azt is javallottá, hogy a nagyobb városok legalsóbb iskolájában tanítani rendelt geometriát, mechanikát, architektúrát és rajzot elmellőzhetik a tanítók, hisz amúgyis sokat kell az iskolában tanulniok a gyermekeknek. A 6-12 esztendős kor tantárgyait az első esztendőben az olvasásban, az írásban, a számok ismeretében és a vallástanban állapították meg, a második esztendőben az erkölcstanban és a számvetésben, a harmadik esztendőben főképp a vallástudományban és az erkölcsi törvények és kötelezettségek tanításában, míg végül: a negyedik-hatodik esztendőben a vallástudományban, kis kozmológiában, csillagászatban, a földrajzban, számvetésben, az alkotmány ismeretben, a históriában és a gazdasági és gazdálkodási ismeretek tanításában látták. E választmányi bizottság hosszú ülésszakai után rendelte el a vármegye a tanítói és az iskolai javadalmaknak járásonként való felülvizsgálatát, felszólítva a földesurakat az újabb terhek magukra vállalására és ajánlások megtételére."' A megye közgyűlése - végül is - 1839-ben elhatározta, hogy 2-2 tagú (1 táblabíró és 1 szolgabíró) bizottságot küld a járások körzeteibe, hogy azok ott maguk elé idézhessék a helység elöljáróit és a földesurak képviselőit, felszólítván őket a tanítói fizetéseknek, mint valami „szent és idves célnak" a gyarapítására, azaz „a mesterek és a tanítók jobb subsistentiajokra esztendőnként mennyivel kívánnak segédeimül lenni". A falvak elöljárói csaknem mindenünnen megjelentek a bizottság felszólítiására, nem úgy a földesurak, akik az esetek nagy részében távolmaradtak, s így a feltett kérdésekre sem érdemi választ adni, sem a jövendőre nézve ajánlást tenni nem tudtak.

i(i Az a „táblás jegyzék", amelynek végül is 5 rovata volt (1. a helység neve, 2. a mester jelenlegi subsistenciája, három alrovatban: a) fekvő javakban, b) uraságtól: készpénzben és terményben, c) helységtől: készpénzben és terményben, 3. újabban ajánltatott, 4. összesen, 5. jegyzés), különösképp sok adatot tartalmazott az iskolai tanulók és az iskolába járó tanulók számára, a tanítók nevére és végzettségére vonatkozóan. Ezért e „táblás jegyzékből" az alábbi helységek adatait állíthattuk össze - sajnos nem mindegyikből -, csak azokból, amelyekből a részletek iránt fogékonyabb összeírok az adatokat az utókor részérc megörökítendőnek tartották. s-