Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

esperesi kerület a kiváló tanítókat, sőt az iskolalátogatás fokozása érdekében még a szülőket is jutalmaztatni akarta; 7. a szegény tanulók ingyen tankönyvekkel való ellátását is szorgalmazták ; sőt 8. évente két szülői konferencia tartását is szorgalmazták (a mai szülői értekezletek csírája!), amelyeken a tanügy fontosságára oktatták volna a szülőket. Korszerű javaslatot tett a felvilágosult Szalay István zalabéri plébános is, miután indítványozta, hogy az állam csak azok számára engedélyezze a házasságkötést, akik tudnak írni és olvasni. Ezek az indítványok - önmagukért is beszélvén - arról tanúskodtak, hogy a II. Ratio educationis nyomában - másfél évtized múltán már elmozdult a katolikus népiskola ügye is a holtpontról, a korábbi kedvezőtlen beletörődés, a népiskola körüli tespedés és mozdulatlanság jege megtörvén, egyre inkább fejlődött az és előrelépett a XVIII. századhoz viszonyítottan, az I. Ratio educationis által előírtakhoz képest. A római katolikus egyház is kezdte belátni, hogy a jó közösség: a ,,bonum publicum" a falvak lakóinak a műveltségbeni állapotától függ elsőrendben. Ez a fejlődés és előrelépés szinte szemmelláthatólag is bizonyítást nyert három esztendő múltán, miután a püspök egyenes parancsára Horváth János segesdi esperes, 1820 nyarán - alig pár esztendővel későbben, de még a püspök halála előtt- végiglátogatta esperesi kerületét, amelyből már - csaknem mindenütt - kedvező eredményekről számolhatott be jelentéseiben a népiskolákról. Kéthelyen 65 gyermeket talált az iskolában, akik jól tudtak olvasni, írni és számolni. Buzsákon - 100 gyerekre - új iskola épült. Háromfán is szorgalmasan jártak a tanulók, Nagyatádon 85 gyerek volt jelen az ellenőrzéskor. Csupán csak Hárságyon volt üres az iskola, meg is rótta érte az esperes a község lakóit. De nemcsak az anyaegyházakban, hanem a filiákban is szépen benépesedett iskolákat talált az ellenőrzése során. A kitűnő esperes - a látottakon felbuzdulva - csakhamar elkészítette - a nemzeti zsinat számára - javaslatait a népiskolázás ügyének a javítása érdekében. Javaslatai szerint a 6-10 évesek télen és nyáron is kötelesek legyenek az iskolába járni, a 12 évesek csak télen, a 12-15 éves korúak pedig vegyenek részt a vasár- és ünnepnapi katekizációkon. Bajor példára azt is követelte, hogy azok legalább vasárnap legyenek kötelesek az ismétlőbe járni. Javaslatai egyébként megtiltották a lányoknak, hogy az iskola elvégzése előtt szolgálni mehessenek, az inasoknak pedig azt, hogy addig nem lehetnek segédek, míg el nem végezték a népiskolát. * * * A megyebeli katolikus népiskolákra vonatkozó adatok áttekintése után két református népiskolát is megnéztünk tüzetesebben a II. Ratio educationis utáni esztendőkből. A megye északi részéből a kőröshegyi, déli déli részéből pedig a darányi ref. népiskolát vettük szemügyre, mint olyanokat, amelyeknek iskolatörténeti adatai és mutatói általánosíthatóak a megyebeli protestáns népiskolák helyzetére vonatkozóan is. Kőröshegyen az 1816-os egyházlátogatás a Pápán végzett Juhász József (1812-1817) rektort találta az iskola élén, aki korábban már négy helyütt is tanított a megyében (Látrány, Endréd, Csepely, Tengőd). Az iskola nagyon szegényes volt és szűk a gyermekek számához képest. Egyetlen szobájában foglalt helyet az eklézsia tékája egy öreg nyoszolya s két hátas szék társaságában.